Utószó és lábjegyzet

Andrej Danko, a parlament elnöke megígérte, hogy elolvashatjuk kisdoktori értekezését. Ha erre valóban sor kerül, több olyan kérdésre is választ kapunk, amelyek már egy hónapja foglalkoztatják a közvéleményt; a kérdések a dolgozat eredetiségére és színvonalára vonatkoznak.

A besztercebányai Bél Mátyás Egyetemen benyújtott és

megvédett kisdoktori dolgozat hirtelen a karácsonyi könyvpiac legjobban várt terméke lehet az írott kultúra (álneves szerzők, Juraj Danko) kategóriában.

Az olvasást megnehezíti, hogy az ősopusznak állítólag egyetlen példánya maradt fenn, ezért nem árt időben gondoskodni a könyvtári előjegyzésről, mert hosszabb várólista lesz, mint az új Tesla modellnél.
A Szlovák Nemzeti Párt vezére sajtótájékoztatóján a média működési mechanizmusairól is kifejtette haladó nézeteit. Fölvázolta, kétféle halál van: az egyik a természetes halál, a másik, ha valaki médiatámadás vagy karaktergyilkosság áldozata lesz. A sajtó egy része – az élen a Denník N lappal – épp az utóbbira tett kísérletet. 

Danko százados azonban nem ijed meg a saját árnyékától, a legújabb kori hadviselésre is fölkészült; higgadtan reagált a korábbi támadásokra is. Kijelentette, hogy a Denník N egy rosszindulatú pártlap, amellyel már többé nem áll szóba.

Nem tudom, mire gondolt Danko, amikor egy hónapja titkosította a dolgozatát. Ha ezt nem lépte volna meg, és valóban arról van szó, hogy gyenge színvonalú, silány dolgozatot nyújtott be, akkor ez derült volna ki, és két nap után lecseng az ügy. Elejét vehette volna a találgatásoknak, nem hozta volna kényelmetlen helyzetbe a kollégáit, az egyetemet.

A sajtótájékoztatón az is beszédes volt, ahogy a felsősoktatáshoz viszonyult: azt mondta, másokkal ellentétben hat évet adott (sic!) az életéből a felsőoktatásnak.

Danko egy régi oktatási rendszer terméke, egy olyan rendszeré, amelyet még nem sikerült átalakítani, ma is kísért. Ami viszont túlmutat a konkrét eseten és a társadalom számára fontosabb, mint a nemzetiek elnökének politikai karrierje, az a diplomagyárak rendszerszerű problémája. A Danko-ügynek elsősorban akkor lesz haszna, ha nem a politikai harcon lesz a hangsúly, hanem a (felső)oktatás aktőrei és a döntéshozók képesek lesznek a rendszer újragondolására. Hogyan építsünk tudásalapú társadalmat a 21. században, ha a saját szabályainkat sem tartjuk be? Nem föltétlenül ez az eset fogja elindítani a reformot, de azt szépen megmutatja, hogy a parlament elnöke – ahogy mások is – kihasználhatta a kiskapukat, amiket a rendszer megengedett. Sok fokozat birtokosa érezheti magát kényelmetlenül az országban.