Visszakérhető címek

Fölöttébb szórakoztató az oktatásügyi miniszter szándéka, melynek lényege: törvényt módosítanának, hogy a felsőoktatási intézmények visszakérhessék azokat a címeket, amelyekről később kiderül, hogy jogtalanul lettek kiosztva. Martina Lubyová oktatási miniszter tervezetének részleteit e héten hozzák nyilvánosságra. Indoklása szerint az a cél, hogy az egyetemi titulusok ne váljanak a jövőben politikai csatározások tárgyává. A miniszter asszony indoklása már így magában is felér egy hátrafelé bukfencből indított logikai triplaszaltóval, hiszen a jelek szerint nem az a fő cél, hogy „vigyázzatok, mert minden kiderül” – alapon motiválják az egyetemeket és a hallgatókat, hogy ne trükközzenek, hanem az, hogy politikust ne lehessen kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy a sajtó „szétszedi” a szakdolgozatát.

De nézzük csak. Jelenleg nem vonható vissza a titulus, vagyis nyugodtan maradhat a helyén, aki csalással szerezte, lásd Andrej Danko házelnök esetét. Lubyová nyilván arra gondol, ha majd az egyetemeknek meglesz ez a joguk, szakmai alapon eldöntik, mi az, amit visszakövetelhetnek. De attól még a politikai felelősségre vonás ugyanúgy kérdéses lesz, mint ahogy most is az, hiszen a politikus leváltásáról nyilván nem az egyetem fog dönteni. Talán csak abban az esetben, ha az illetőnek ez a bizonyos hamisan szerzett titulusa lesz az egyetlen, akkor annak elvesztése funkciójának automatikus elvesztését is jelentené, ha a funkció betöltéséhez feltétel a felsőfokú végzettség. Lubyová azt is hozzátette, hogy a javaslattal maga Andrej Danko állt elő. Vagyis, ha jól értjük, két nappal azután, hogy Dankót a parlament megpróbálta leváltani összeollózott doktori munkája miatt, Danko ösztönzésére a Danko által jelölt oktatásügyi miniszter asszony törvényjavaslattal rukkol elő azzal a céllal, hogy a jogtalanul (például összeollózással) szerzett egyetemi titulusokat az egyetemek utólag is visszakérhessék (mint például Csehországban). Vagyis azt üzenik a választónak, hogy ne csalj, barátom, mert a korábbinál könnyebben pórul járhatsz. Az meg, hogy mi csaltunk, a „na de történt már ilyen” kategóriába tartozik, és részükről nincs mit hozzátenni, mint hogy „szívem harag nélkül gondol rád”. És milyen szerencse: épp az ő választóik azok, akiket az ilyesmi végképp nem érdekel.
 

Andrej Danko kicsit olyan, mint egy mesehős. A magát modern története során mindig elsősorban magyarellenes szavazatokból fenntartó SNS elnökeként 2016-ban magyarokkal lépett kormányra, erre nem hogy veszített volna népszerűségéből, de többen szavaznának rá, mint valaha.

Komolyabb problémái rendre saját hiúságából származnak (tartalékos századosi rang, doktori cím), vagyis kis túlzással azt állíthatjuk, hogy ha nem csinálna semmit, még ennyi problémája sem lenne, mint most. Ráadásul vesztenivalója is neki van a legkevesebb a jelenlegi kormánypártok közül, hiszen a Smerről lemorzsolódó szavazatok tetemes része az ő pártjához vándorol. Történjen bármi a következő választásokon, Danko képét még bámulni fogjuk egy darabig.