Utólag jön az előleg

Nagy érdeklődéssel vártam arra, mivel örvendeztet meg bennünket, ilyenkor, nyár közepén, Rudolf Zajac egészségügyi miniszter. Ezúttal is kitett magáért, nem csalódtam benne, s biztosan azok a szükséghelyzetben lévők sem, akik eddig 50 koronás kiegészítést kaptak szociális segélyükhöz függetlenül attól, jártak-e orvosnál, tartózkodtak-e kórházban, váltottak-e gyógyszert a patikában az adott hónapban.

Legújabb reformlépése arról szól, hogy módosítani kell az eddigi gyakorlatot, mégpedig úgy, hogy csak a valóban rászorulókat, – akik szociális támogatása, járadéka nem éri el a havi 5500 koronát – támogassa a szociális tárca, ám nagyobb mértékben. Már-már tapsba verődött két tenyerem, amikor kiderült, hogy a nehéz helyzetben lévők az anyagiakat utólag kapnák kézhez. Az ágazat emberbarát reformerei tényleg azt hiszik, azzal, hogy hamarosan megvonják tőlük a havi ötvenest, s betegség esetén ugyanúgy le kell perkálniuk az illetékeket mint a jobb sorsúaknak, majd visszaigényelhetik költségeiket, segítenek rajtuk? Hogy miből fizetik ki a kórházi ellátásért járó napi illetéket, a betegszállítást, a receptért, orvosnál tett látogatásért járó húszasokat, arról nem beszélnek. Arról sem, hogy a segélyből élők közül sokan a havi 50 koronát többnyire nem orvosra, hanem, – minő szentségtörés! – kenyérre költik. Nem mennek orvoshoz, mert sok nekik a 20 korona, ugyanezen oknál fogva nem mennek patikába, nem váltják ki a gyógyszert, mert nekik az olcsó is drága!

Várható, ha majd a szociális tárca elfogadja ezt a tervezetet, a miniszter hamarosan a reform sikereként könyveli el, hogy „megrendszabályozta” a lakosságot, hiszen egyre kevesebben keresik fel orvosukat, gyógyszerészüket. Mert aki nem megy orvoshoz, nem fekszik be a kórházba, s nem nyeli marokszám az orvosságot, az egészséges. Világos!?