Ünnepi pótmegoldások

Tetszem – hümmögte Ervin. Mi lehet ez? Frontátvonulás? Vagy megint mennek a NATO-gépek a Balkánra? Dehogy, azt éjszaka szokták, sziszegte Ervin. Az igaz, ütötte le a hamut Bandika. És azt tetszett hallani, hogy megfordult a történelem? – kérdezte. Mert? Mi van? Hát az, hogy ezer éve még a katonák hajtották a népet a templomokba, most meg katonák fogják megakadályozni a húsvétot.

Mindenki csak a saját járásában járkálhat, de locsolkodni nem tanácsos ott sem, hiszen a vírus cseppfertőzéssel terjed. Ervin bólintott: ez logikus, de mit tegyen, aki nem ismeri a járást? Mármint a saját járását, és csak a szomszéd faluba akar átmenni, de az már egy másik járás. Azért a szomszédokat meglocsolhatjuk, jegyezte meg Bandika. Ervin nem értette. Hát slaggal – csapott a térdére Bandika. Úgy is mindenki a kertben lesz, hát a kerti slaggal húsvéthétfőn szépen át lehet fecskendezni. Amikor mi locsolkodni jártunk iskolás korunkban, bizonyos házaknál már a kapuban a kezünkbe nyomták a kerti slagot, jelezve: kölnivíz helyett inkább azzal próbálkozzunk, nem hogy még valaki hervadásnak indul az év folyamán. De mit tegyen, akinek a slagja nem rendelkezik akkora hatótávolsággal, mint amekkora a meglocsolandó személytől elválasztja? Milyen megoldást kínál erre a huszonegyedik század? Hát… vakarta a fejét Bandika, alighanem a házhoz szállítás lesz a jó választás. Biciklis futárral vizet küldünk a lányos házhoz és a címzett feladata lesz, hogy a kapott vizet valamilyen formában magára öntse, illetve az ünnepi rituálét valakivel elvégeztesse. Ervinnek nem tetszett az ötlet. Le vagyunk mi maradva, kedves kuzin, nagyon le. Romániában ugyanis már nemcsak az ebédet, de a szellemi táplálékot is házhoz szállítják.

Az ortodox egyház bizonyos régiókban leleményes pótmegoldásokat foganatosított a húsvét becsületét megmentendő. Bukarestben és Neamț megyében a szentek csontjait például kisteherautóval hordják körbe, hogy a templomlátogatás lehetőségétől megfosztott hívek a karanténban is érezhessék az ereklyék simogató közelségét. A Szatmár megyei Túrvékonya település ortodox parókiája meg azzal a forradalmi ötlettel állt elő, hogy ételhordókban házhoz viszik az áldozók eledelét. Elég kiállni egy gyertyával a kapuba, a pópa fékez, letekeri az ablakot, kiadja a Daciából Krisztus testét, aztán pöfög is tovább. A húsvéti kosarak szentelését pedig úgy oldják meg, hogy a hívek bepakolják a szentelni valót az autójuk csomagtartójába, melynek fedelét nem csukják le. Elpöfögnek a templom felé, ahol a pópák már várják a nyitott csomagterű kocsikat, és tisztes távolból feléjük lóbálják a szenteltvizes buzogányt. Ráadásul bónuszként egyúttal az autókat is megszentelik. Sajnos mifelénk a házhoz szállítás a szellemi táplálékra még nem vonatkozik, konstatálta Bandika, és elpakolta a távcsövet. Van tehát hová fejlődnünk.

A szerző a Vasárnap munkatársa