Újságírók célkeresztben

Hitetlenkedve olvas az ember a gyilkosság megrendeléséről, a készülődésről, a hét terepszemléről, a mobilvásárlásról, a szalvétába csomagolt ötszáz eurós bankjegyekről stb. – arról a hideg számításról, amelynek a végén kioltottak két fiatal életet. Bár még a tényleges indítékot nem ismerjük, egyre többet tudunk a gyilkosság részleteiről. Minél kevesebb a sötét folt, annál tisztábban látjuk az emberi gyarlóságot és esendőséget. 

Egyelőre nem tudjuk, ki rendelte meg az újságíró-gyilkosságot, de a megrendelő valószínűleg nem mérte fel, hogy milyen össztársadalmi fölháborodást és ellenállást vált ki a vérontás. 

Tegnap elborzadt minden jóérzésű hírlapolvasó, aki belelapozott a kedvenc lapjába. A hírek az újságírók ellen elkövetett erőszakról szóltak. 

Dzsamál Hasogdzsi szaúdi újságírónak, aki a múlt héten kedden besétált Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusára, nyoma veszett. Tegnap a nyomozás legújabb eredményei abba az irányba mutattak, hogy Hasogdzsi eltűntetését előre kitervelték. Ha beigazolódik a feltételezés, akkor a Human Rights Watch emberi jogi civil szervezet szerint „államilag végrehajtott emberrablás” történt. Az újságíró a szaúdi abszolút monarchia bírálója volt, és az Egyesült Államokban élt. 

Tíz éve, 2008. április 22-én tűnt el Pavol Rýpal újságíró. Évekig úgy tűnt, az eset felderítetlen marad. Milan Lučanský rendőrfőnök a hét elején úgy nyilatkozott, olyan információk vannak a rendőrség birtokában, amelyek közelebb vihetnek a rejtélyes eltűnés megfejtéséhez. Rýpal bűncselekményekről, alvilági ügyekről írt riportokat. Testvére a közösségi médiában azt írta, meg van győződve róla, hogy megölték. 

Viktorija Marinova bolgár újságírót múlt szombaton megerőszakolták és brutálisan meggyilkolták. Az ügynek új gyanúsítottja van, Németországban vettek őrizetbe egy bolgár férfit. Még nem lehet tudni, vajon a gyilkosság összefüggésbe hozható-e Marinova oknyomozó munkájával. 

Ezek az esetek mind traumatizálják a társadalmat. Nagyon fontos a társadalom reakciója, hogy egyértelműen elítélje a gyalázatos tetteket, és mindenki érezze, hogy közös erőfeszítéssel tisztességes társadalmat építünk. Ezt csak kevesen nem értik az országban, egyikük a volt miniszterelnök, Robert Fico, akire – sajnos – még mindig nagy médiafigyelem irányul. Fico kedden kényelmetlen kérdéseket kapott a közmédia újságíróitól, Kočnerről és a Bonaparte lakóparkról kérdezték. Válaszaiban rögtön ellentámadásba lendült, a közmédia hitelességét kérdőjelezte meg, gúnyolódott. 

Ezek a nyilvános verbális kirohanások az újságírók ellen a Ján Kuciak meggyilkolása előtti időkből valók, és azt a benyomást keltik, hogy az újságíró szabad préda. Egy újabb bizonyíték arra, hogy Robert Fico nem tanul és nem változik.