Újra együtt!

Megnyugtat, mert jelzi, hogy nem fog történni semmi ebben a tekintetben, legfeljebb ugyanaz, mint az elmúlt öt évben, felesleges tehát az aggodalom. A két párt homokozója felett néha óvónőként elsurranó Kerekasztal kötelező kört tesz: afféle bölcs társadalmi szervezetként megpróbál egy helyesebb utat vizionálni. Jól teszi. Közben nyilván nincs a Kerekasztalban ember, aki elhiszi, hogy ennek értelme lenne.  A Híd már ellőtte patronjait ezen a fronton: tavaly ősszel bezengte, hogy biztosan nem működik együtt az MKP-val a 2016-os választásokig, tehát innentől nincs miről tárgyalni. Ők lesznek a rossz arcok. Az MKP pedig most gálánsan elmegy az egyeztetésre, hiszen kategorikusan még nem jelentett ki semmit a választások kapcsán, és hát úgy általában együttműködésről tárgyalni az nagyon pozitív dolog. Hiszen a közös jövőnkről van szó. Közben valószínűleg az MKP struktúrái pont annyira kívánnak egy Híd–MKP koalíciót, mint a Híd szervezetei: semennyire. Nem állna ez szöges elvi ellentétben azzal, amit az elmúlt öt évben mondtak, csináltak? De. Persze az elvhűség és a pártérdek nem mindig alkot részhalmazokat, de ilyesfajta politikai geometriával nem is szokás fárasztani a választókat. Lefáradnak azok egyszerűbb dolgoktól is: lásd elmúlt öt év.  Röviden: ha a pártoknak érdekükben állna az együttműködés, maguk kezdeményezték volna, hiszen mindenki ismer mindenkit: annak idején még ugyanabban a csapatban tengették napjaikat az obligát 11 százalékból, amit törvényszerűen besöpörtek négyévente. Ó, a régi szép idők, amikor még 20 magyar képviselő ült a parlamentben, az érdekérvényesítés pedig kemény volt, mint a kád széle. Szóval ennek az együttműködősdinek remélhetőleg minél hamarabb vége szakad, mert ha ezt kell hallgatnunk az őszi listazárásig, ismét nagyon unatkozni fogunk.