Újra a magyar kártya

A „valódi” és a „nem valódi” nemzeti párt politikusaitól már megszoktuk, hogy ha egy mód van rá, akkor nem hagyják ki az alkalmat, hogy az ellenünk indított támadásokból politikai tőkét kovácsoljanak. ĺgy van ez most is, és Anna Malíková szerint igyekezni fognak, hogy a kedvezménytörvény Szlovákia területén ne legyen alkalmazható. Ján Slota a szlovák–magyar alapszerződés felmondását akarja. Rajtuk kívül szinte minden párt, legyen az ellenzéki vagy kormányon levő, képviselői alapjában egyetértenek ezekkel az elképzelésekkel, csak más színben adják a közvélemény tudtára. Románián kívül a többi érintett országgal nem akadtak nehézségek, sőt olyan kijelentések is elhangzottak, hogy semmi akadály annak, hogy az anyaország támogassa a más országokban rekedt kisebbségben élő honfitársait. Romániával nehezen, de mégis létrejött az egyezség. Úgy látszik, hogy a magyargyűlöletben Szlovákia viszi a prímet. Ahányszor a szlovák politikusok kijelentéseit hallom, azon tűnődöm, hogy milyen kimondottan alacsony politikai és morális szintre tudnak süllyedni egyes szlovákiai politikusok, ha rólunk, itt élő magyarokról van szó. Szerintem annak csak örülnünk lehet, hogy ez a törvény, ha kissé megkésve is, de napvilágot látott, és az a szlovákiai magyar, aki magyarnak vallja magát, élni is fog az adott lehetőséggel. Nekem a magyarigazolvány – a szent korona jelképével – mintegy lelki kárpótlásul is fog szolgálni, ha rátekintek, és talán valamivel könnyebben tudok fátylat borítani azokra a borzalmakra, amelyeket a háború utáni Csehországba való kihurcoltatás alatt szüleimmel átéltem, de mindeddig szlovák részről még egy bocsánatkérésre sem tellett, pedig édesapám nem volt háborús bűnös, csak magyarnak vallotta magát – de hisz az is volt élete végéig.

Benyovszky László, Léva