Új Iránt szabnak?

Kompromisszumokra kész, reformista politikusnak tartják Róhánit, a június 14-i elnökválasztáson aratott elsöprő győzelme ezért is számított meglepetésnek. De a jelzőkkel óvatosan kell bánni, mert ha olyan nagyon reformer lenne, akkor Irán legfőbb vallási és politikai vezetője, Hamenei ajatolláh és az Őrök Tanácsa azt sem engedte volna, hogy jelöltesse magát. A Nyugatnak ezért sem kell osztania az egyre rosszabbul élő iráni tömegek optimizmusát, viszont figyelembe kell venni: rendkívül nehéz dolga lesz az új elnöknek, ha be akarja vezetni azokat a változtatásokat, amelyekre programbeszédében utalt. Odahaza máris kap hideget-meleget, mert új kormányának tagjait a mérsékeltek és reformerek közül válogatta. Ahmad Horam egykori reformista miniszter az Armanban azt írta: „Róháni csapata gazdasági szempontból erős, szakavatott, és különösen jól van összeválogatva”. Róháni azt mondta, elnökségének rendező elve az „együttműködés a konfrontáció helyett”, s célja az, hogy Irán külpolitikailag új orientációt válasszon, véget érjen a nemzetközi elszigeteltség és a szankciók kora. Ez igen nagy kihívás, hiszen csak reformer szövetségeseire számíthat, azonban a parlament, amelyben elsöprő többségük van a vallásos konzervatívoknak, minden tervét keresztülhúzhatja, ráadásul a külpolitikában, az atomkérdésben Hamenei ajátollahé a végső szó. Ami viszont mellette szól: jóval nagyobb a mozgástere a jelenleg kiemelten fontos gazdaságpolitikában. Márpedig a szankciók és a rossz gazdasági döntések miatt Ahmadinezsád elnöksége idején egekbe szökött az infláció, és a rial értéke a felére csökkent az utóbbi másfél évben. Róháni nemcsak jó gazdasági szakember, hanem Irán egykori nukleáris főtárgyalójaként pontosan tisztában van a teokratikus állam szabta korlátokkal is, meg a nemzetközi szankciók súlyával is. A hatoldalú, a nagyhatalmakkal folytatott tárgyalásokon már hónapok óta nem történt semmilyen előrelépés, mindenki az új elnökre várt. És egy–két nappal Róháni beiktatása előtt jelentett be az USA újabb, egyoldalú szankciókat Teherán ellen. Ezek lényege az, hogy Washington teljesen kiheréli az iráni olajbizniszt: egy éven belül további egymillió tonnával csökkentené, vagyis a nullához közelítené az iráni olajexportot. Az USA joggal tart attól, hogy Teherán ebből fedezi nukleáris programját, az atombomba előállításának kísérleteit. Nem mellékes: Teherán a szíriai Aszad-rezsim legfőbb támogatója is. Kína rögtön bírálta az USA-t, mert az amerikai törvény harmadik országokat is büntet: azokat, amelyek nem találnak alternatív forrást importjuk fedezetére. Az USA kizárhatja saját pénzpiacairól azokat a vállalatokat, pénzintézeteket, amelyek kereskednek, együttműködnek Teheránnal. Beleszámítva az EU-s embargót is – amerikai adatok szerint – tavaly csaknem 40 százalékkal, napi 1,5 millió hordóra esett vissza az iráni export, ami a legalacsonyabb szint volt 1986, az iráni– iraki háború óta. Egyébként Kína tavaly 21 százalékkal csökkentette olajimportját Iránból, az idén további 5–10 százalékos csökkentésre lehet számítani, de még mindig az iráni olaj legnagyobb felvásárlója, India, Japán és Dél-Korea követi. Róháni tegnap azt mondta, kész nyíltabb, átláthatóbb tárgyalásokat folytatni az iráni atomprogramról a hatokkal. Hamarosan eldől, van-e fedezet e nyilatkozat mögött, mert a gyeplőt még mindig Hamenei ajatolláh tartja kézben.