Új generáció?

Mikuláš Dzurinda és Ivan Mikloš tandeme 1998-ban, anno még az SDK-ban kezdte el építeni az új jobboldali, polgári-keresztény alapokon nyugvó néppártot, mely először koalíció formájában terelte össze az összes jobboldali pártot, majd a választások után a koalícióból párttá formálta annak egy részét. Ha visszatekintünk az elmúlt 14 évre, nyugodtan mondhatjuk, hogy a pozitív gazdasági változásoknak, valamint Szlovákia felemelkedésének is az SDKÚ volt az igazi motorja. Emlékszem, 2002 és 2010 között szinte minden szlovák fiatal ismerősöm SDKÚ-párti volt, minden pozitív változást vele azonosítottak. Mikuláš Dzurindát mindenki nagy taktikusnak, sőt stratégának tartotta, ám valahol valamit nagyon nem vettek észre.

A vég kezdete talán Iveta Radičovával érkezett meg a 2009-es államfőválasztás idején, amikor kiderült, Dzurindáék ugyan támogatják jelölését, a volt miniszterelnök azonban valójában féltékeny volt miniszterére, és az államfővé választást egyfajta felfelé buktatásnak tervezi. Miután Radičová nála és Ivan Miklošnál is több szavazatot kapott a 2010-es parlamenti választásokon, nyilvánvaló volt, hogy Radičovának kell adni a kormányfői posztot. Ám a pártelnöki funkciót és az SDKÚ irányítását sosem akarták átengedni. Pedig ez volt az az időszak, amikor Radičová népszerűsége szárnyalt, és képes lett volna magával húzni az SDKÚ-t is a párt minden hibája ellenére, s talán valamennyire meg is reformálhatta volna azt. Ám Dzurindáék összezártak, Radičová lassan eltávolodott tőlük, így a Gorilla teljesen védtelenül érte a pártot. Hiába volt már ott az új társaság, Lucia Žitňanská, Miroslav Beblavý, Viliam Novotný és Pavol Frešo, vagy akár Martin Fedor, egyelőre egyikük sem rendelkezik akkora hatalommal, hogy robbantson.

Az SDKÚ-ból csak akkor lesz újra nagy és sikeres párt, ha vezetői bebizonyítják az elpártolt szavazóknak, hogy a megtisztulást komolyan gondolják, és valójában nem olyan korrupt pártról van szó, amilyennek mondjuk a Gorillában festették le. Ám belülről radikálisan új és kemény döntéseket vagy erős kritikát megfogalmazni mindig nagyon nehéz.

Frešo egy friss interjúban csak annyit tudott mondani, hogy igazi jobboldali keresztény néppárttá szeretnék formálni az SDKÚ-t. Mintha 1998-ban nem ez lett volna a cél. Úgy tűnik, bizonyos személyek a pártban egyelőre szent tehenek. Dzurindának, a párt atyjának és Miklošnak, minden szlovák reformok megalkotójának egyelőre senki sem mer nekimenni. Pedig ahhoz, hogy az SDKÚ újra megerősödjön, őket teljesen ki kellene hagyni a vezetésből. Ám időben lelépni a porondról Szlovákiában szinte egy politikus sem tud.