Ugyanaz a mese…

Szép napsütéses hétfő reggel volt, s a jegy megváltásánál a hölgy közölte mindenkivel, hogy a vonat késni fog, nem tudják, mennyit. A hangosbemondó húsz percet hirdetett, az utasok felszálltak a vonatra, majd negyven perc helyben állás után a kalauz közölte mindenkivel, hogy ha leszállnak, akkor felszállhatnak arra, amelyik nemsokára megérkezik, mert az hamarabb fog elindulni Komáromból Pozsonyba, mint ez. Az emberek zsörtölődtek, morogtak, mindenki vadul nyomkodta a telefont és hívta a felettesét, hogy bizony megint késés van. Mintegy kéttucatnyi iskolás bőrönddel a peronon várta, hogy lemaradjon a hétkezdő nap első néhány órájáról. Közel 100 perc késés… És tudjuk, hogy ez nem lesz jobb, de miért?

A vasúti közlekedés nehézségei nemcsak Szlovákia déli régióit sújtják, hanem a többi országrészben is elviselhetetlen tintafoltokat hagynak maguk után. Állandó példa: Komáromból Budapestre 50 perc alatt feljuthat az ember, Pozsonyba pedig minimum 2 óra, ha nem akarunk átszállni. A távolság ugyanúgy 100 kilométer. Lévára szintén közel két órát utazunk átszállással, Párkányba pedig csak Érsekújváron keresztül juthatunk el. Ipolyságról ne is beszéljünk, hisz egy alig 100 km-es távon legalább két alkalommal kell átszállnunk, és több mint három órán át szenvedünk a tömegközlekedés labirintusában. No de legalább Rozsnyó és Tornalja között közlekedik gyorsvonat.

Szlovákiában ennyire nincs igény a tömegközlekedésre, vagy ennyire nincs lehetőség felújításokra? Igény az lenne, csakhogy a vasúti közlekedés nem tartozik a prioritások közé. Olyan vállalkozás ez, mint a gadóci silók története: hisszük, ha látjuk a változást, amiről 30 éve beszélnek. Mindig az volt a divat nálunk és a környező országokban, hogy olyan „fejlesztéseket” kaptunk, amiket máshol már kiselejteztek, de az utóbbi időben valahogyan még ezek a „kiselejtezett fejlesztések” se akarnak hozzánk megérkezni. Az illetékesek pedig rendszerint azzal takaróznak, hogy nem megfelelő minőségűek a vágányok, vagy hogy csak egy sínpár van bizonyos csomópontoknál. Tavaly májusban azt ígérték, hogy az Érsekújvár– Privigye vonalon a választási időszak végére hidrogénműködésű vonatok fognak működni. Azóta szétesett a kormány és az anyagi csőd szélén egyensúlyozva próbál életben maradni Szlovákia, úgyhogy erősen kételkedhetünk az ígért fejlesztés kivitelezésében.

Nem tudjuk pontosan, mi játszódhat le a politikusaink fejében, viszont egyértelműen fontosabb lenne a vasúttal foglalkozni, mint a pornográf tartalmak korlátozásával. Minden bizonnyal több embert érint a tömegközlekedés milyensége, mintsem a felnőttfi lmek buja világa. Sajnos a legtöbb politikus számára nem az a prioritás, ami igazán fontos, hiszen ha mindig a mi jólétünk kerülne előtérbe, akkor évről évre többen lennénk, s nem kevesebben. Biztos van ezekre a problémákra is tuti recept, csak mi nem tudjuk ezt a piskótát megsütni, ehhez kevesek vagyunk. Nekünk marad a jó öreg pácolódás a meleg időkben a klíma nélküli túlzsúfolt járatokon, amelyek a legtöbb esetben még késnek is. Szlovákia rendszerint kettőt lép előre, aztán hármat pedig hátra.