Túl nagy teher volna a tandíj

Az Új Szó május 6-i számában Kifütyülték a minisztert címmel megjelent tudósítás elolvasása után úgy gondoltam, itt az ideje, hogy tollat ragadjak, és egypár tisztázatlan dolgot tisztázzak. Jómagam is pozsonyi magyar egyetemista és a sztrájkbizottság egyik tagja vagyok. Ott voltam, amikor a diákok sztrájkbizottsága megalakult; ezért a dolgok tisztázása érdekében (nem pedig reklámként) szeretnék néhány dolgot leírni testületünkről. 1. A diákok sztrájkbizottsága független, diákokat tömörítő szervezet, amely a Diáktanács képviselőinek jóváhagyásával február közepén alakult – válaszul a felsőoktatási törvény tervezete ellen, amely nagyon sok jelenlegi és jövőbeli hallgató (magyar diák) számára is beláthatatlan következményekkel járna. 2. Hangsúlyoznom kell, független testület vagyunk, nem tartozunk semmiféle politikai párt befolyása alá, nem kapunk semmiféle anyagi támogatást egyetlen párttól sem, ezért nem értem Szakszon Norbertnek, a Diákhálózat vezetőjének szavait, melyek szerint mögöttünk olyan csoportok állnak, amelyeknek valamiféle céljaik (politikaiak is) vannak. 3. A tüntetést, a plakátokat és a többi dolgot saját pénzünkből finanszíroztuk, valamint támogatást kaptunk Belgiumból, az ottani diákszervezetektől. 4. A tüntetés megrendezése előtt több külföldi társszervezet levelét is megkaptuk, egyebek között Ausztriából, az USA-ból, s támogatásukról biztosítottak bennünket. 5. A mi szervezetünk tagjait egyszerű munkásemberek gyermekei alkotják, akik nem értenek egyet a jelenlegi törvénytervezettel, és akik szabadidejükben küzdenek egy, a szegényeket és a középréteget támogató felsőoktatási reform megszületéséért. Úgy érezzük, a tandíj bevezetése és a törvényjavaslat jelenlegi formája nem elfogadható, mivel mind a szegényréteg, mind a középréteg számára az egyetemen való tanulás megszűnését jelentené. A cikk elolvasásakor nagyon megdöbbentettek a Diákhálózat elnökének szavai, mert szervezetünk megalakulása óta konzultálok magyar diákokkal, akik teljes mértékben egyetértenek céljainkkal, és a május 5-i tüntetésen is nem egy szlovákiai magyar diák vett részt. Az Új Szó szerint mintegy 500 (több külföldi lap szerint körülbelül 1000) fiatal tüntetett, és úgy érzem, hogy a vizsgaidőszakot megelőző héten, amikor a hallgatók beszámító írásbeliket írnak, ezt a számot sikernek tekinthetem. Kérem, engedjenek meg még egy gondolatot: engem a szüleim mindig a jóra, az emberek segítésére neveltek, ezért döntöttem úgy, hogy belépek ebbe a szervezetbe, mert úgy érzem, hogy nem minden diák szülei keresnek százezreket. Az országban „még” vannak egyszerű emberek is, akik gyárakban kétkezi munkával keresik meg a pénzt, és akiknek a gyermekei már most nehezebben birkóznak meg az egyetemi oktatás költségeivel, és a tandíj bevezetése már túlzottan nagy teher lenne számukra.

Dienes Kálmán, a diákok sztrájkbizottságának tagja, a Szentgyörgyi Albert Diákklub alelnöke