Tudathasadás

Történt ugyanis, hogy Danko százados elvtárs összepakolta a parlamenti pereputtyot, felrakta a repülőre, és egyenesen Moszkvába vitte őket pajtásához, az EU-s szankciós listán szereplő Vjacseszlav Vologyinhoz, az Állami Duma elnökéhez, egy udvariassági látogatásra – mindezt pár nappal a rendszerváltás ünnepe előtt. Megnézték a sok szép moszkvai látványosságot, találkoztak sok okos emberrel, talán még Vlagyimir Vlagyimirovics ezüstcsajkájából is ettek egy kis borscsot, ki tudja. Aztán Danko legeslegelső szlovákként dumált egyet a dumában, hogy ezt is beírhassa századosi rangja mellé az életrajzába. A szlovák házelnök közben nagyvonalúan felülemelkedett azon, hogy egy olyan országban volt totálisan kihagyható udvariassági látogatáson, ahol évek óta mindent a kormányzó politikusok és oligarchák irányítanak a gazdaságtól kezdve a teljes sajtóig, ahol az ellenzéki újságírók és politikusok örülnek, ha csak eltörik a kezüket és nem ölik meg őket, és amely ország nemrég csak úgy bekebelezte egy másik ország területének egy részét. S azon sem tépelődött sokat a jó Danko, hogy egy olyan törvényhozásban szónokol, ahol például nemrég jóváhagyták, hogy szinte büntetlenül lehessen asszonyt verni, ha azzal nem okoznak komoly sérülést.

Az egész történet abszurditása annyira nagyszabású és égbekiáltó, hogy szinte el is úszik egy apró, de minket, szlovákiai magyarokat annál jobban érdeklő részlete. Nevezetesen, hogy Danko Nagy Szláv Béketeremtő delegációjával tartott erre a kéjutazásra Bugár Béla, a Híd elnöke, a parlament alelnöke is. Hogy miért, azt homály fedi – csak találgatni tudunk, hogy azért, mert Martin Glváč, a smeres alelnök is ott volt, és az már hogy vette volna ki magát, ha nem egységes a koalíciós trojka.

Így hát Bugár is nyakába vette Dankóval a világot, és ellátogatott vele a nyírfalombos orosz honba haverkodni: abba az országba, melynek titkosszolgálata kénye-kedvére destabilizálja más országok politikai berendezkedését, és amely e pillanatban is hadüzenet nélküli hibrid háborút vív az EU-val és a NATO-val, a világnak azzal a felével, amelyhez tartozunk. Pedig Bugár nyugodtan megkérdezhette volna mondjuk Ondrejcsák Róbert védelmi államtitkárt arról, miért is minimum fura kvaterkázni a nagy orosz medvével, vagy esetleg František Šebejt, pártja külpolitikai dojenjét, miért veszi ki magát mindez nagyon hülyén a nemzetközi diplomácia berkein belül. Aztán az információk és jó tanácsok birtokában annak rendje s módja szerint beteget jelent, jobb esetben megsúgja Dankónak, hogy ezt nem kéne. De nem tette. Lelke rajta.
Ám, kedves olvasó, ne hidd, hogy nincs a sztoriban még egy abszurd csavar, itt még nem ért véget a hülyeségek vígjátéka. Úgy esett, hogy a Híd ellenlábasa, az MKP B és C kategóriás politikusai is hozzájutottak a Danko-féle utazás képeihez, és kiszúrták rajtuk Bugár Bélát. És ahogy lenni szokott, csúcsra járt a Facebookon és a pártközeli sajtóban a gúnnyal vegyes felháborodás – persze részben jogosan. Csak hát azon meg ők emelkedtek felül – olyan pillekönnyűséggel, hogy azt Danko is megirigyelhette volna – hogy Oroszország elnöke, Vlagyimir Putyin lassan úgy jár Magyarországra, mintha hazajönne, a Debreceni Egyetemen díszpolgári címet kapott, és legnagyobb uniós barátja Orbán Viktor. Az az Orbán Viktor, akinek stratégiai partnere az MKP – ráadásul az általa megálmodott Nemzeti Együttműködés Rendszerén keresztül ezek a B és C kategóriás politikusok nem kevés pénzecskét kapnak mindenféle projektekre, akadémiákra, hasonlókra. Ezeknek az uraknak most szitokra és gúnyra nyíló szája akkor néma marad, amikor Putyin limuzinja Budapest utcáin évente végiggördül az Országház felé. Szólhattak volna, de nem tették. Lelkük rajta.

Szóval ilyen tudathasadásos olykor a mi kis politikai képviseletünk, kedves szlovákiai magyarok. Ne csodálkozzunk hát, ha legközelebb még cifrább dolgokat akarnak lenyomni a torkunkon.