Tű a szénakazalban: a szlovákiai politikai kultúra

Gyakran hangzik el a hazai politikusoktól és elemzőktől: a szlovákiai politikai kultúra minősége kritikán aluli. Ám azt egyáltalán nem taglalják, hogy mit is értenek e meghatározás alatt. Legtöbbször a parlamentben tapasztalt viselkedésekre és a sajtóra vonatkoztatják – tévesen. A kommunikációs stílus csak egy egész apró szelete a politikai kultúrának, amelynek nyugaton évszázados közösségformáló ereje van. A politikai kultúra egy társadalom hagyományainak (népi és vallási), történelmi emlékezetének, viselkedési mintáinak összessége. Ezek a közfelfogásban teljesen elfogadott és aránylag egységesen értelmezett, legfőképpen a közösségi összetartásban és a békés együttélésben játszanak kulcsszerepet, s különböző formában öltenek testet.

Ilyen az Oktoberfest, amely minden müncheni számára a legfontosabb esemény, amelyet egyetlen politikai, vallási és társadalmi közösség sem sajátított ki 1945 után. Mi több, a világon a legismertebb német fesztivál, s méltán büszkék is rá a bajorok.

Hasonló a helyzet a holland parlamenti időszak megnyitásának napjával (Prinsjesdag), amely az ország egyik legnépszerűbb ünnepe, miközben idehaza ugyanezt az „aktust” egy fél mondattal elintézzük. A holland társadalom évszázadokon át konfliktusokkal teli közösség volt, és a fennmaradás érdekében el kellett sajátítania a megegyezés kultúráját, amelynek végső eredménye a Prinsjesdag. Ellenpéldának hozható fel az augusztus 20-ai magyar államalapítás körüli hangulatkeltés. E nap lehetne az összmagyarság egyik legnagyobb ünnepe, amikor mindannyian arra emlékezünk, hogy őseink megalapozták a magyarok jövőjét a világban. Ehelyett sajnos pontosan az aktuálpolitikai érdekek kiszolgálója lett, a társadalmon belüli politikai megosztottság erősítését szolgálja, valamint az ellenségkép fenntartását, szemben egymás magyarságának elfogadásával.

Szlovákiában azonban még addig sem jutottunk el, hogy megnevezzük a politikai kultúránk elemeit. Ennek elsődleges akadálya és egyben megoldása is a történelmi múlt értelmezésében keresendő, amelyben alig találhatóak mindenki által elfogadott pozitív szemléletek. A helyzetet nehezíti a szlovák társadalom és elit közömbössége. Meglátásom szerint a pozsonyi Koronázási Ünnepségek halad a legjobb úton afelé, hogy hosszú távon és össztársadalmi szinten beépüljön a hazai politikai kultúrába, mérsékelve a történelmi és aktuálpolitikai sérelmektől sújtott szlovák–magyar, kisebbség–többség viszonyt. Mi, szlovákiai magyarok, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az összmagyar politikai kultúra részesei lehetünk (annak minden pozitív és negatív oldalával együtt). Ugyanakkor az elmúlt majd 100 év élményei alapján fontos lenne, ha mi is kiépítenénk egy sajátos szlovákiai magyar politikai kultúrát a közösségünk fejlődése és összetartása érdekében. Ennek jelei már mutatkoznak a Gombaszögi Nyári Tábor és Martosi Szabadegyetem révén, amely a politikai és a civil szféra, valamint a szlovákiai magyar ifjúság két kiemelkedő találkozási és együttműködési pontja. Mert a társadalom csakis egy pozitív politikai kultúrával emelkedhet fel és válhat sikeressé, nem a feladással és a közömbösséggel, hanem a nyitottsággal és a megegyezéssel.

A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa