Tranzakciós adó

/* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normální tabulka"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";}

Ha baj van, a gazdaság stabilitásáért megmozdulnak a közpénzek, és amikor a bankok igenis rendelkeznek többlettel, akkor itt az ideje kicsit beadni a közösbe. Ezzel az érveléssel semmi baj nincs és köszönő viszonyban nincs azzal az indoklással, amelyet más politikusok használnak, s amelyek szerint a tolvaj, gyilkos, haszonleső bankokat meg kell regulázni. A bankokat nem megregulázni, hanem szabályozni kell, minden állam ezt teszi, így van rendjén. Időnként esetleg mást is lehet tőlük kérni, mint hitelt. A hitelt ugyanis nem szolidaritásból és nem szamaritánus késztetésből adják, hanem mint jó terméket saját bizniszük keretei közt. Ez újfent így van rendjén. Az Európai Bizottság javaslata azonban egy dologban zűrös.

A bankoktól nem válságadót szed be, ami egyébként indokolt és jól kommunikálható lépés lenne. Mondjuk egyszer vagy kétszer. A bizottság egy mechanizmust javasolt, s ez a mechanizmus bizonyos ideig egyértelműen drágítaná az uniós pénzpiacon a pénzügyi tranzakciókat. Így az európai pénzpiaci cégek ideiglenesen veszítenének valamit versenyhelyzetükből. Még a versenyhelyzet romlása sem jelent automatikusan armageddont, de megfontolandó, milyen piacon történik mindez. Egy kórház regionális versenyképessége vagy egy televízió országos versenyképessége sok mindentől függ, a piac viszont annyira változó, annyi új technológia jelenik meg, hogy a mai romlást egy holnapi emelkedés követheti. Nehéz viszont elképzelni azt, hogy a pénzpiacon, ahol cápák, karvalyok és sólymok lesnek a megüresedő pozíciókra, sikerülhet visszatérnia piacokra ott, ahol egy-egy befektetési szegmens szereplőit a többi pénzpiaci szereplő lenyúlta. S főleg nehéz elképzelni olyan helyzetben, amikor likviditásfölöslege jobbára Kínának és néhány nyersanyag-kitermelő országnak van csupán. Ad abszurdum, befektethető reális pénze ma csak olyan szereplőknek van, akik nem éppen a demokrácia és az emberi szabadság bástyái. Ebben különbözik a mai helyzet mondjuk a húsz évvel ezelőttitől.

Ha a tranzakciós adó bevett szokás lenne az egész világon, akkor ennek mértékével, kivetésével akár közvetetett szabályozási mechanizmust kaphatnának választott hatalmi ágak. De ha csak Európa vezeti be és csak az uniós piacon, akkor annak kellemetlen következményei lehetnek. Bankok, most segítsetek! felkiáltással a társadalmi szolidaritás sokkal könnyebben elképzelhető, mint egy újabb kötelező szolidáris eszközzel. Kérdezzük meg jólelkű adózó polgárainktól, vajon minek tekintik az adózást. Merthogy manapság nagyon kevesen látnak benne társadalmi szolidaritást, arra felmérések híján is mérget vehetnénk.