Tőzsdecápáké lesz a média?

A TA3 hírtelevíziót Ivan Kmotrík birtokolja, a Joj televíziót a J&T pénzügyi csoport, de hozzá köthető cég kezében van a Pravda napilap is. A Hospodárske noviny a szlovák származású cseh milliárdos és politikus (jelenleg pénzügyminiszter), Andrej Babiš tulajdona, aki megvette a két legfontosabb cseh politikai napilapot is. A Penta pénzügyi csoport nemrég szintén bevásárolt a szlovák sajtópiacon (Plus 7 dní, Trend), de úgy látszik, ez nem elégítette ki étvágyát, szemet vetett a Petit Pressre (Sme, Korzár, My, Új Szó, Vasárnap) is. Ha így haladunk, a komolyabb híreket, háttérelemzéseket és némi oknyomozó újságírást is felvonultató médiák közül csak a .týždeň hetilap és a Markíza magántévé, na meg a közmédia nem lesz az oligarchák kezében. Egyelőre.

És épp ez az aggasztó: hogy kiknek a kezében. Olyan pénzügyi csoportoknak és oligarcháknak, akik az állammal való üzletelésből szerzik bevételük jelentős részét, aminek Szlovákiában automatikus hozadéka a politika befolyásolása és a pártok szponzorálása. Egy olyan milliárdosnak a kezében, akit a levéltári archívumok ŠtB-ügynökként tartanak nyilván, de immár papírja (bírósági végzése) van arról, hogy nem volt ügynök – egy volt ŠtB tartótiszt vallomása alapján… Egy olyan pénzügyi csoportnak a kezében, amelynek vezetői a moszkvai elit diplomataképzőben (MGIMO) és mellesleg KGB-s toborzóirodában végeztek, máig foglalkoztatják az ŠtB volt főnökét és párhuzamos titkosszolgálat módjára fedett lakásokban találkoztak politikusokkal, pártpénztárnokokkal, magas beosztású hivatalnokokkal. És hosszan folytathatnánk a sort.

Nem állítom, hogy ez mindenképpen rosszat jelent, elvégre a média befolyásoló szerepét jóra is használták már: például a Markízának döntő szerepe volt Mečiar megbuktatásában. Ami jó a Pentának, az jó lehet az országnak is – mondjuk a részben furcsa körülmények között elfogadott Zajac-féle egészségügyi reform. Azt sem várja senki, hogy egyes médiák megvétele után egyből durva beavatkozás jön. Ezzel az új tulajdonos magának tenne be, minél szofisztikáltabb olvasótábora van egy lapnak, annál inkább. Viszont joggal félhetünk a fokozatosan elhatalmasodó öncenzúrától, ami leépítheti az oknyomozó újságírás maradékát is. A médiák egyfajta atomfegyverré válhatnak, senki sem meri majd bevetni őket, tartva attól, hogy a többiek visszalőnek. A politikusok és szerkesztőségek (tulajdonosaikkal a háttérben) százszor is meggondolják majd, hogy „nekimenjenek-e” egy médiatulajdonos oligarchának vagy pénzügyi csoportnak. Segíthetne az erős közmédia, de ennek nálunk egyszerűen nincs hagyománya. Segíthet az internet, ami egyben a sajtószabadság megmaradásának záloga is. Csak itt jóval kevesebb pénzt lehet csinálni minőségi újságírásból, és jóval több a kókler, manipulatív meg egyszerűen hazug tartalommal. Egy szó mint száz: a külföldi tulajok jobbak (voltak) a hazai tőzsdecápáknál.

A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója