Török világ Európában

Fontos tanulságokat lehet levonni a holland választási kampányból és a török elnök Európában folytatott népszavazási kampányából. Erdogan államfő alaposan be szeretné biztosítani, hogy a törökországi népszavazáson átmenjen az az alkotmánymódosítás, amely szinte korlátlan hatalmat adna neki. Ezért aztán az Európában élő, szavazati joggal még rendelkező törökök közt is komolyan kampányol. A felmérések szerint ugyanis nagyon megosztottak az Európában élő törökök azt illetően, hogy jó-e, ha egyetlen ember kezében ekkora hatalom összpontosul.

A kampányon túl cirkuszt is csinált Erdogan. A németeket és hollandokat lenácizta, ismét a holland békefenntartókat tette felelőssé a szerbek által elkövetett srebrenicai mészárlásért, Ausztriában is meredek kampányt folytat. A török kormány egyértelműnek veszi, hogy az európai törökök nem elsősorban annak az államnak a polgárai, ahol évek, évtizedek óta élnek, ahol adót fizetnek, és amelynek a schengeni útlevelét élvezik. A nagyobb gond, hogy a török kisebbség jelentős része ezt ugyanígy gondolja.

Ez mutatja igazán, micsoda problémát jelenthet a párhuzamos társadalmak jelenléte Európában. Az államok nem diszponálnak a saját polgáraikkal, a kettős- és többes állampolgárság felülírja a régi, szuverén állami elképzelést, miszerint megkövetelhető az – egyetlen – állam iránti hűség. Ahogy például egyes cégek kihasználják adózási ügyekben az államok közötti különbségeket, úgy az emberek is más-más útlevelet vesznek elő a zsebükből, ha ezt megtehetik.

Önmagában nem ez a konfliktus forrása – bár láttuk, hogy a szlovák–magyar diplomácia is megküzdött rendesen a kérdéssel. A gond az, ha teljes közösségek csak az előnyöket akarják egyes államokban élvezni, míg a kötelezettségeiknek, az adott állam szabályainak esetleg nem akarnak teljesen megfelelni. Ez most az erdoganista török kisebbség esete, amely nem kíván osztozni az európai aggodalmon, hogy Erdogan autoriter államot épít. Ellenkezőleg, az autoriter rendszer kiépítését támogatja Törökországban, miközben az európai törökök a számukra kényelmes demokráciában élnek.

Ugyanez a gond azzal, ha orosz kisebbségeket moszkvai szobákból lehet mozgatni az unióban (mint az történt a híres Lisa-ügyben Németországban), vagy ha más államok törekednek arra, hogy alattvalókat szerezzenek más államok polgárai között; legyen szó vallási fanatizmusról, katonai verbuválásról (gondoljunk azokra, akik elmentek harcolni az ukrán szakadárokhoz a mi országainkból), más hadoszlopokról. A 21. század elején egyre nehezebb egyszintű állami térben gondolkodni. Fenntartani és megőrizni szinte lehetetlen lesz a fragmentált, sokfelé osztódó identitások közepette. Az orosz propagandán át az Iszlám Állam toborzójáig sokan szemezgetnek az európai polgárok között. A mi dolgunk, hogy ezt felismerjük.