„Tökéletesített” baktériumtörzs

Hogy a bűnügyi vizsgálat indokolt-e, és terroristatámadásról lehet-e szó, ennek a megválaszolása nagyban függ attól, hogy a lépfeneesetek kórokozója olyan fajta-e, amely a természetben fordul elő vagy pedig laboratóriumban kísérletezték ki. Először megnyugtató hírek érkeztek. Megállapították, hogy a kórokozó penicillinérzékeny. Ez nem jellemző a mesterségesen módosított, biológiaifegyver-kísérletek során „tökéletesített” baktériumtörzsek többségére. Szerdán azonban kitudódott, a jelek szerint mégis tudatos emberi beavatkozás nyomát viseli magán a vizsgálat alá vont anthraxbaktérium. Ez azonban még nem végleges megállapítás, csupán alapos gyanú. Az Egyesült Államokban állítólag csak két olyan laboratórium van, ahol ilyen bonyolult összehasonlító elemzés elvégzésére képesek lehetnek. Pillanatnyilag ott tartanak a munkával, hogy a konkrét kórokozó erősen emlékeztet az olyan irányban módosított baktériumtörzsre, amelyet az ötvenes években, egy ma már felszámolt, Iowa állambeli laboratóriumban állítottak elő. Ha ez a feltételezés igaznak bizonyul, akkor ez azt jelenti: Floridában nem a természettel való érintkezés során – talajból vagy beteg állatról – került emberi szervezetbe anthraxkórokozó, hanem hosszú idővel ezelőtt, mesterségesen előállított anyag került valahogyan emberközelbe.

A „természetes” anthrax rendkívül ragályos és végzetes lefolyással fenyegető betegség. Állatokról, főleg marhákról, kecskékről és juhokról terjed az emberre. Nyugvó formái (a spórák) évtizedekig képesek fennmaradni a talajban és állati eredetű anyagokban (mint a gyapjú). Bár az emberi fertőzés általában a bőrön keresztül történik, szennyezett hús fogyasztása vagy spórák, illetve baktériumok belélegzése is okozhatja.

A lappangási idő 12 órától 5 napig terjed. A bőrfertőzés a szélein kifejezetten növekvő vöröses barna kiemelkedés formájában kezdődik. A duzzanat hólyaggá alakul, megkeményedik, majd középen megrepedve tiszta folyadékot ereszt, hogy aztán fekete vart (pokolvar) képezzen. Az érintett terület nyirokcsomói megduzzadhatnak, betegségérzet jelentkezhet, melyet időnként izomfájdalmak, fejfájás, láz, hányinger és hányás kísér.

Tüdőanthrax (gyapjúválogatók betegsége) az anthraxbaktérium spóráinak belélegzése révén keletkezik. A spórák a tüdő közeli nyirokcsomókban szaporodnak, majd azok szétesve és vérezve, a fertőzést a mellkas szomszédos részeibe juttatják. A tüdőben s a tüdő és a mellkasfal közötti résben fertőzött folyadék képződik. Kezdetben a tünetek bizonytalanok, és az influenzáéhoz hasonlóak, de a láz fokozódik, és néhány napon belül súlyos nehézlégzés alakul ki, melyet a keringés összeomlása (sokk) és kóma követ. Az agy és az agyhártya is fertőződhet (meningoenkefalitisz). Még korán megkezdett kezelés esetében is, az anthrax e formája majdnem mindig végzetes.

A gyomor-bél- (gasztrointesztinális) rendszer anthraxa ritka. A baktérium képes arra, hogy a bélfalba hatolva erős vérzést és szövetelhalást kiváltó mérgező anyagot (toxint) termeljen. A fertőzés a véráramba jutva végzetes lehet.

Az állatokkal való kapcsolat ismerete segít a kórisme felállításában. A tüdőfertőzés megállapításához köpetminta küldhető, bár a laboratórium nem mindig képes azonosítani a baktériumokat. Időnként a kezelés még a laboratóriumi megerősítés előtt, az anthrax gyanúja esetében is megkezdődik.

Az anthraxnak leginkább kitett embercsoportok – mint állatorvosok, laboratóriumi személyzet és állati szőr feldolgozásával foglalkozó textilüzemek alkalmazottai – védőoltásban részesíthetők.

Az anthraxos bőrfertőzés gyógyszere a penicillininjekció vagy az orális tetraciklin, illetve eritromicin. Tüdőfertőzések esetében penicillin intravénás adása szükséges. Egyéb antibiotikumok is adhatók. A tüdő gyulladt állapotának mérséklésére kortikoszteroidok (mellékvesekéreg-hormon készítmények) is használhatók. Késedelmes kezelés esetében (általában mivel nem ismerik fel azonnal a betegséget) a beteg valószínűleg meghal.

1993-ban Magyarországon lépfenebacilust találtak lótrágyában, 1995-ben szarvasmarhában, emiatt legalább félszáz állatot kellett levágni és megsemmisíteni Nógrád megyében.

1996-ban lépfenejárvány tizedelte meg a Mecseki Kultúrpark pécsi állatkertjét, s Mongólia négy tartományában betiltották a marhahús árusítását lépfenejárvány miatt. 1997-ben ötven ember meghalt Madagaszkáron a szarvasmarhák között pusztító üszög és lépfene következtében, Ukrajnában meghalt egy házaspár, és további 29 ember került kórházba.

1998-ban Tádzsikisztánban 200 megbetegedést észleltek.

2000-ben Romániában két ember meghalt, 12-en kórházba kerültek lépfene-járvány miatt; szarvasmarháknál 60, birkáknál 7, lovaknál 22 és sertéseknél 36 megbetegedést fedeztek fel. (Romániában 1995-ben 21, 1996-ban 18, 1997-ben 11, 1998-ban 76, 1999-ben pedig 30 esetet diagnosztizáltak.) Kanadában a Wood Buffalo Nemzeti Parkban 85 állat esett a Bacillus anthracis kórokozó áldozatául, de Kazahsztán déli részén is tömeges megbetegedést észleltek, s 30 ember került kórházba lépfenével.

2001 júliusának végén a Kijev melletti Cservone község állattenyésztő telepén kitört járvány közel 40 szarvasmarha elhullását okozta.

Szlovákiában legutóbb a 20. század 60-as éveinek végén észleltek lépfenefertőzést. (m, ú)