Teljes elbutulás

A Népszabadság mint az egyik legnagyobb múltú és szakmailag legfelkészültebb magyar napilap mindenki számára fontos, aki a demokratikus politikai versenyt társadalmaink, régiónk működése alapjának tartja. Aki azt mondja, ideje volt már a Népszabadságot bezárni, az az orosz és a török hozzáállást tartja megfelelőnek, ahol az ellenzéket ellehetetlenítik, bebörtönzik, kiiktatják – akár fizikailag is. Aki a Népszabadság megszűnését jóváhagyja, az a felvilágosodás előtti korba taszítaná vissza a társadalmat.

A Népszabadság felfüggesztését indokolni szándékozó „gazdasági érvek” átlátszóak, és semmiképp nem szolgáltatnak mentséget erre a kivégzésszerű eljárásra. Aki a sajtó működéséről a legminimálisabbat sejti, annak számára nyilvánvalónak kell lennie: egy napilap ellen aligha lehet nagyobb vétséget elkövetni, mint hogy felfüggesztjük a megjelenését. A nol.hu oldalán e sorok írásakor is ott virító „Sajtóközlemény – Sürgős” cím kapkodó, kétségbeesett, tisztességtelen eljárásra utal, amelynek célja aligha lehetett más, mint a kritikát minél hamarabb elnémítani. A lehető legdrasztikusabb eszközt választották, az esélyt sem adva meg a szerkesztőségnek, hogy a lap jövőjét méltó körülmények között tisztázni lehessen. Ami azóta zajlik, alaposan megnehezíti a higgadt reagálást, és csak a magyar társadalmon belüli, egyébként sem sekély árkok további elmélyítéséhez vezet. A Népszabadság elleni fellépés ebben a formában a demokrácia és a szólásszabadság elleni fellépéssel egyenlő, a magyar társadalmon belüli kommunikációs csatornák felszámolását segíti elő. Marad a dadogás, a hőzöngés, netán a fizikai erő. Ezt nem akarhatjuk.