Távcső nélkül

A katasztrófa 100. évfordulóján „Jobb későn, mint soha!” üzenettel egy messzelátót helyeztek ünnepélyesen Frederick Fleet sírjára, aki túlélte a katasztrófát, de évtizedekig bűntudattól gyötörten élt, végül 1965-ben öngyilkos lett. Azt állította, ha lett volna távcsöve, idejében észrevette volna a jéghegyet és eltéríti a hajót.

Ez a kis adalék most jutott tudomásomra, amikor az évforduló kapcsán Angliában így jópofáskodtak a hajdani matróz sírjára helyezett levélben: „Drága Fred, bocs, hogy 100 évet késtünk a távcsővel. Tessék!”

Utólag visszagondolva, mindkét általam látott Titanic-filmben szó esik erről a bizonyos messzelátóról. A James Cameron-félében az első tiszt ugratja az őrszemet, amiért az nem találja a munkaeszközét, meg is kérdezi egy másik matróztól, nem látta-e valahol a távcsövet, mert ez a mamlasz égen-földön keresi. Egy másik, szerényebb kivitelezésű, és egy olasz hajópincért középpontba állító filmdrámában (rendezte Jon Jones) is szerepel a távcső – ha jól emlékszem, a matróz már az őrhelyén áll, amikor észreveszi, hogy nincs nála, de nem mer lemenni érte, nehogy azalatt történjen valami.

Érdekes, hogy ez a kulcsfontosságúnak tűnő eszköz így elkerülte a filmrendezők figyelmét, illetve nem játszották ki az epizódban rejlő lehetőségeket. Hogy Fred matróz nem feszegeti percekig a szekrény ajtaját, vagy nem próbálja kölcsönkérni a kapitányét (biztosan neki is volt egy). Tudjuk például, hogy a hajó kapitánya nyugovóra tért, és csak a nagy zakkanásra ébredt fel, úgyhogy távcsöve nyilván a kabinjában hevert haszontalanul. Persze hozzá bekopogni ilyen ürüggyel még én se mertem volna...

Szóval feltételezem, hogy legtöbben csak most értesültünk arról, mi is okozhatta a Titanic tragédiáját. Egy jelentéktelen apróság. Valaki elkövetett egy kis hibát a nagy pakolásban. Óhatatlanul is felmerül a párhuzam: vajon a mai felelősök, az őrzők azon a bizonyos strázsán észreveszik-e, ha hajónk jéghegyhez közeledik? Ott van-e náluk minden, ami ehhez kell? És ha nincs, ha tudják, hogy valami hiányzik, vajon megtesznek-e mindent azért, hogy beszerezzék, vagy csak állnak, meresztik a szemüket a nagy, sötét semmibe, és reménykednek, hogy nem történik baj?