Tartós lehet a szíriai tűzszünet?

A legtöbb szíriai ellenzéki harcoló csapat csatlakozik hozzá, kivéve a két fundamentalista terrorszervezetet, az Iszlám Államot és az al-Núszra frontot (amely az al-Kaida szíriai szárnyának tekinthető). Ezeket továbbra is lehet támadni. Szombaton eldőlhet, hogy lesz-e lélegzetvételnyi szünet, s a béke felé vezető első lépéseknek vagyunk-e tanúi. 

Bár maga Aszad szír elnök kétértelműen fogalmazott a tűzszünettel kapcsolatban, jelentős fejlemény ez a már 250 ezer áldozatot követelő konfliktusban. Nemzetközi erőkkel támogatott, ennyi felet érintő megállapodást most sikerült először tető alá hozni. Aszad azt a kiskaput hagyta magának, hogy a „terroristák” ellen folytatná a küzdelmet, és az ő szótárában az ellenzéki – de nem fundamentalista – csapatok is annak számítanak… 

Oroszország számára a legjobbkor jön a megállapodás, ezzel maximalizálhatja azt, amit a szíriai ügyekbe való fejesugrás hozhatott neki. Ahogy a vegyifegyver-megsemmisítéssel kapcsolatban is az oroszok jöttek ki diplomáciai győztesként, úgy most is azt fogják hangoztatni, hogy orosz jelenlét kellett a békéhez. Feltéve, hogy tényleg tartósan betartják a felek a tűzszünetet. Másfelől az oroszok nem szeretnének a törökökkel elhúzódó feszült helyzetet, ahogy a konfliktusban részt vevő Iránnal sem tudnának sokáig együtt mozogni, tehát az időben való kiszállás jól jön Moszkvának, ha azt Putyin odahaza újabb győzelmeként tudja kommunikálni. 

Washington mindig kizárta a szíriai szárazföldi beavatkozást, és költséghatékony számára, ha mérséklődik a konfliktus, bár az vereség, hogy Aszad távozását nem tudta elérni. Azt pedig mondani sem kell, hogy az EU számára a mihamarabbi béke a legjobb, mert csökkenhet a menekültáradat. Egyrészt végre eljuthatnak a segélyszállítmányok az elzárt területekre, másrészt több szakaszon visszaállhat a szír határ ellenőrzése. 

A fő kérdés, hogy a regionális hatalmak – Törökország, Szaúd-Arábia és öböl menti szövetségesei – hogyan reagálnak. Folytatják-e a kiszervezett háború szponzorálását (proxy háború), amelyben maguk nem vesznek részt, vagy pedig elzárják a pénzcsapokat és leállítják a fegyverszállítmányokat? Ez akkor lesz lehetséges, ha a szíriai rendezés föderálisabb irányba megy, hasonlóan a libanoni példához. Tehát, hogy Szíriában nem kerül felekezeti túlsúlyba senki, nem bomlik fel az érzékeny közel-keleti egyensúly, ami tovább szúrná a síita Irán vagy a szunnita Szaúd-Arábia szemét. 

Ugyanakkor mindkét említett országban kiszámíthatatlan, vadabb külpolitikát képviselő személy irányítja a külügyeket, akikről nehéz megjósolni, mit tesznek. Teljes győzelmet egyik fél sem tud elérni, így szerencsés lenne, ha a kompromisszumokba mindenki bele tudna nyugodni. Bár tipikusan nem ez szokott történni: senki sem elégedett, így bármelyik térfélen könnyen kipattanhat egy szikra, és ismét mindent lángba borít.