Tartalékos világ

Ehhez semmilyen speciális honvédelmi tettet nem kellett véghezvinnie, nem mentette meg fél Szlovákiát, csupán odaszólt a védelmi miniszternek. Akit történetesen pártja, az SNS jelölt. Ez a miniszter pedig ugyanúgy járt el, mint a korábbi, smeres kollégája – mint az közel egy év elteltével kiderült –, aki a második Fico-kabinet utolsó ülésén katonai előléptetéseket osztogatott. Így lett Robert Ficóból, Marek Maďaričból vagy Ľubomír Jahnátekből tartalékos ezredes. 

Hozzájuk képest Danko gyakorlatilag sehol sincs: csak százados lett, ám ha az ugrást nézzük – egy miniszteri paranccsal nyolc rangot lépett előre –, akkor lekörözte kollégáit. A történeten a smeres miniszterek valószínűleg jót röhögtek, talán mi is ezt tehetnénk – vagyoni kár nem keletkezett. Ha az infotörvény alapján nem bukik ki a sztori, kis miniszteri „tréfa” maradt volna –, ám az illető úriemberek mégiscsak az ország irányítói, tettük pedig jóval többet elárul róluk, mintsem gondolnák. 

Mutatja, mennyire becsülik a hadsereget. Játszóháznak tartják. Az országnak már régóta nincs valós és betartható védelmi stratégiája. Negyedszázada elmaradnak a fejlesztések, a szektor költségvetése évek óta körülbelül a fele annak a minimumnak, amit a NATO-tagság apropóján vállaltunk. 

Továbbá azt is mutatja a történet, mennyire becsülik a hivatásos katonák munkáját. E sorok szerzője is volt katona (és még mindig csak tizedes…), tudja, hogy nem egy tiszt viselkedése és hozzáértése nem éppen tankönyvszerű volt, ám az tény, hogy a tiszti előléptetésekhez is bizonyos fokú teljesítmény kellett. A hivatásosok többsége századosnál sosem lett több, csak a tisztek töredékének sikerült alezredesi vagy ezredesi rangig vinnie. Most ezek az emberek azt látják, hogy vezető politikusok viccet csinálnak az ő világukból, számukra elérhetetlen rangokat adományoznak egymásnak egy tollvonással, valós teljesítmény nélkül. Közben pedig természetesen a hadsereg fontosságáról papolnak, ám amikor valamit tehetnének is a szakterületért, vállat vonva becsukják a pénztárcát. 

Mindez a katonaság problémája lehetne, ám a rangosztogatás egy sokkal fontosabb – és egyébként már sokszor kitárgyalt – problémára is rávilágít. Az ország felelős vezetői – miniszterek és házelnök – politikai pozíciójukat kiaknázva meg nem érdemelt előnyökhöz juttatják magukat vagy barátaikat. Ahogy írtuk, egy tartalékos ezredesi vagy századosi rang pénzben semmit sem ér, ám ez az attitűd kell a Bašternák- és CT-ügyekhez, a sztrádaépítések és telekfelvásárlások körüli lenyúlásokhoz. A zsákmányszerzés ösztöne és gátlástalansága.