Társutasok a senki földjére

Hogy maga az erdélyi kampánykörútra is induló Orbán Viktor tárgyalt, mutatja, hogy ez a kampány most különösen fontos az európai szélsőjobb felé közelítő magyar kormánypártnak. Ugyan az Orbán-találkozó utáni közlemény a Kárpát-medencei gazdaságfejlesztést és hasonló témákat említ, de akkor miért nem hívták el a kárpátaljai pártvezetőt, Brenzovits Lászlót, akinek országában a legnagyobb a szükség? Hát mert az ő pártja nem tagja az Európai Néppártnak.

A résztvevők nem nyilatkoznak a tárgyalásokról, de biztosak lehetünk benne, hogy a Fidesz európai talajvesztése volt a téma. Bár a Pátria rádióban Csáky Pál, az MKP európai képviselője azt mondta, hogy az MKP kampánya független lesz a Fideszétől (noha Gyürk Andrással, a Fidesz EP-kampányának vezetőjével már egyeztetett), 

és „nem rendeljük alá magunkat senkinek”, de a kampányindító posztja azért nem az Európai Néppárt jövővel foglalkozó kampányszlogenjét, hanem a Fideszét idézi: Védjük meg Európa értékeit!

Ez mind szép, Európát mindenki meg akarja védeni, ki a muszlimoktól, ki Orbántól és Salvinitől, de mi lesz a magyarokkal? A nacionalista internacionálé, ami hétfőn bont zászlót és nagyon várja Orbánt, fából vaskarika: ugyan milyen közös platform lehetséges kőkemény nacionalisták között azon túl, hogy az unió bomlasztásában érdekeltek? (Ahogy Putyin is.) Salvini és Strache majd megbeszélik az újabban az osztrákok által pedzegetett állampolgárság megadását a dél-tiroli német ajkúaknak? Hát akkor hová lesz a mi kedves hivatkozási alapunk a dél-tiroli autonómiáról? Ja, hogy azt a kettős állampolgárság oltárán már úgyis beáldozta a Fidesz?
 
Fiala Butora János jogász mondta nemrég egy előadásán, hogy a virtuális nemzetegyesítés pótcselekvés. A magyar állam magához vonzza a kisebbségi magyarokat, de nem segít rajtuk. A szlovákai magyar közösség jövőjének változását a nemzetpolitika nem tudja elérni – tette hozzá. Illusztrációként elég, ha az ember olvassa a „nemzeti“ kommentelőket Zuzana Čaputová kapcsán: 

autonómia, nyelvi jogok helyett újabban a V4-ek érdekérvényesítő erejét féltik, vagyis Orbán nemzetközi mozgásterét. 

Orbán úgy mozgatja híveit, ahogy akarja: érdekes – és sajnálatos – látni, ahogy pár év alatt a hagyományosan antikommunista fideszes konzervatív szavazótábor többsége számára Putyin respektált államférfi lett.

A kisebbségi magyar pártok eddig – érthetően – nem sok vizet zavartak az európai színtéren. Orbán széljobbra kerülésével nehéz helyzetbe kerülnek. Ha az RMDSZ és az MKP követi (már ha az utóbbi egyáltalán küldhet képviselőt az EP-be) a Fideszt a nemzetállamhívő, széljobb pártok táborába, a nacionalista internacionáléba, az masszívan érinti a szlovákiai magyarok európai érdekérvényesítését is. Hiába gyengék a kisebbségvédő mechanizmusai (hasonlóan egyébként a jogállamot védőkhöz), a kisebbségi magyaroknak eddig az unió jelentette a legkomolyabb segítséget a nemzetállami szorításban: az EU-csatlakozás kikényszerítette alapszerződések, a Kisebbségi Nyelvi Charta és Schengen.

A kisebbségi pártok vezetőinek el kell dönteniük, hogy a pénz vagy a magyar érdekek európai képviselete mellé állnak-e: az MKP regionális fennmaradásának forrásait biztosító Fidesz-pénzek megtartása érdekében lemondanak-e a magyar érdekek európai képviseletéről.

A magyar egyházak azzal, hogy elfogadták a Fidesz elképesztő mértékű pénzügyi támogatását, cserébe kénytelenek saját univerzális morális alapelveiket föláldozni egy magát nemzetinek hazudó rendszerben. A mézesmadzag mellé pedig korbács is dukál: aki ezt szóvá meri tenni közülük, ahogy például az evangélikusok vezető püspöke tette nemegyszer, annak egyháza rögtön elesik pár milliárdtól. 
Az EP-választás itt is, Magyarországon is, alapvetően a következő választás előtti erőfelmérés, leendő koalíciós helyfoglalás. A kisebbségi magyar pártoknak most nagyobb a tét: meddig követik Magyarország kalandor kormányát a perifériára.

A szerző Pozsonyban (is) élő magyarországi újságíró