Tanulni a jövőt

Manapság már sok száz diák kap ösztöndíjat, hogy részt vehessen a fórumon. Szemináriumok, panelbeszélgetések, politikai szimpóziumok, a világ szinte minden tájáról érkező vendégek névsora impozáns, friss, naprakész gondolatban nincs hiány.

Az osztrákok 1945 óta minden évben megtartják a fórumot, és rengeteg más dolgot is tesznek, hogy megelőzzék a szélsőség eszmék térnyerését. Itt lenne az ideje, hogy a visegrádiak néha ilyen céllal is leüljenek beszélgetni. Például arról, hogyan kerüljük el, hogy az antidemokratikus erők még egyszer felülkerekedjenek és újfent tragédiát hozzanak a régióra. Hogy a magyarországi iskolákban ne csak nyugati nyelveket lehessen tanulni, hanem szlovákul vagy épp horvátul. Hogy a magyar nyelv is választható legyen pár szomszédos ország iskolájában, és megismerjük egymás kultúráját. Legalább egy kis réteg, amely aztán a fővárosi döntéshozókat tudja informálni és náluk lobbizni.

Tévedés ne essék: ez nem politikai kérdés, hanem közérzeti, jóléti, gazdasági. Mindenkinek jól jönne, ha végre nem a percalapú politikai játszmákban értelmeznék e dilemmákat. Mindenkinek vannak sérelmei, de muszáj ezeken felülemelkedni, nem lehet emberi életek kioltását egymáshoz mérni, mert egy is sok.

Ebben a régióban minden nemzetnek megvannak a maga tragédiája: határok átrajzolása, kitelepítések, a katyńi, a srebrenicai tömegmészárlás, a jasenovaci koncentrációs tábor – sokáig lehetne folytatni a sort. És ebben a régióban mindenki találkozott azokkal a vitákkal is, hogy ki az igazi hazafi, ki az áruló, hogy honnan jöttünk és kivel vagyunk.

Az összetartást, a jövőbe tekintést is tanulhatjuk. Ehhez egy Alpbach-szerű rendezvény önmagában nem lenne elég, de egy lehet a sok közül. Csak el kell kezdeni jó irányba építkezni, a jövőt téve az identitásunk részévé, nem a múlt szétválasztó darabjait.