Tanárvadász diákok

Az egyetemi, főiskolai hallgatók sokak által irigyelt szabadságát állandó stresszhelyzet árnyékolja be. Ám a stressz oka néha nem is a vizsgadrukk – gyakran ugyanis hetekbe telik egy-egy vizsgaidőpont egyeztetése, egy-egy szakirodalom felhajtása, s egy-egy feledékeny vagy éppen felelőtlen tanár miatt előfordul, hogy az ember háromszor is hiába megy el az egyetemre, s negyedszer már igazán csak örülhet, ha végre vizsgára is sor kerül. A diákok gyakran napokon át várnak a tanárok véletlenszerű felbukkanására az egyetemen, hogy behajthassanak rajtuk egy-egy, már előre megígért aláírást, sőt, bármilyen meglepő, de egy-egy szemfüles, tanárvadászaton lévő diák néha nagyobb sikerrel járhat az egyetem környéki kocsmákban.

Én most éppen egy szigorú, ám rendkívül feledékeny franciatanárnőt üldözök hetek óta. Ez a kombináció a lehető legroszszabb: ha ugyanis a tanár csak feledékeny, ám nem túl szigorú, gyakran a vizsgának vagy dolgozatnak az ő hibájából történt sokadik elmaradása után egyszerűen vizsgáztatás nélkül is aláírja a határidők által szorongatott diák indexét. Franciatanárnőm sajnos nem ilyen. Ő rendszeresen egy órát késik a megbeszélt időpontról, minden alkalommal elfelejti, ki vagyok és mit beszéltünk meg előzőleg, természetesen a megígért tesztet sem készíti elő, sőt még tíz percet sem hajlandó szánni arra, hogy – ha már megbeszélésünknek megfelelően eljöttem – legalább szóban feleltessen. Ő inkább saját magántanítványaival foglalkozik egyetemi fogadóórái alatt, velem addig fogalmazást írat, amelyet természetesen először nincs ideje kijavítani, azután el is veszíti, így aztán kezdődik minden előről, s a leckekönyvem még mindig üres.