Támad a Kék Bálna?

Mi ez? Valami bulvárszenzáció? Vagy valós veszély? Nálunk is jelen van? Vagy csak a témával foglalkozó weboldalak látogatottságát akarják növelni ügyes marketingesek?

A Kék Bálna állítólag Oroszországból indult még tavaly. Március közepén állítólag tájainkon is partra vetődött. Négy lengyel fiatal vagdosta meg a testét, feltételezések szerint a játék miatt, Romániában pedig több esettel kapcsolatban is felmerült a Kék Bálna. A múlt héten már két magyarországi áldozatról is cikkezett a sajtó. Aztán kiderült, a hír kacsa, nem bálna. Az sajnos igaz, hogy két debreceni fiatal öngyilkos lett, de nincs konkrét bizonyíték, hogy ilyen netes őrültség miatt.

A bulvársajtó szerint a Kék Bálna résztvevői 50 feladatból álló listát kapnak, amelyet 50 nap alatt kell teljesíteniük. Egy-egy elvégzett feladatot fotóval vagy videóval kell bizonyítaniuk. Az „admin”, azaz a szervező először csak apróságokat kér tőlük, például, hogy lopjanak el valamit egy boltból, másszanak fel egy magas épület tetejére, ne foglalkozzanak a családjukkal, keljenek fel az éjszaka kellős közepén (pontosan 4:20-kor), nézzenek sok horrorfilmet. Aki ezeket megteszi és bizonyítja is, szintet lép. A feladatok napról napra durvábbak, például arra utasítják a tizenéveseket, hogy pengével véssenek bálnát a karjukra, vagy égessenek magukra egy ábrát.

Hetek óta keringenek fotók a Facebookon bőrbe vésett bálnákról, és több lap is azt írta, hogy már nálunk is „játsszák” az öngyilkossági játékot. A rendőrség szerint viszont semmilyen konkrét bizonyíték nincs arra, hogy egyáltalán létezik ez az észbontó „játék”, vagy arra, hogy hazai tinédzserek részt vennének ilyesmiben.

KÉK BÁLNA - VÁROSI LEGENDA VAGY ÉLETVESZÉLYES JÁTÉK?

A Kék Bálna szerintem a szülők félelmeire épít, őket manipulálja. Sok szülő ugyanis folyamatos lelkiismeret-furdalást érez, amiért nem tud eleget foglalkozni kamasz gyerekeikkel, hiszen egész nap robotol, hogy megteremtse a napi betevőt. Elsősorban ők azok, akik rettegve kattintanak olyan oldalakra, amelyek hangzatos címekkel figyelmeztetnek a „reális veszélyre”. Undorító ravaszkodás ez, aggódó hangú cikkek formájában.

Persze azt sem állíthatjuk, hogy nem léteznek ilyen Facebook-csoportok, ahogy azt sem, hogy esetleges létük ne lenne hatalmas probléma. Azzal viszont érdemes óvatosan bánni, hogy ilyen érzékeny ügyben bizonyíték nélkül vonjunk le következtetéseket. Inkább azon kellene elgondolkodnunk, miért lehet vonzó egy ilyen csoport vagy játék ennyi gyerek, kamasz számára, vagyis miért gondolkodnak a labilis fiatalok öngyilkosságon.