TALLÓZÓ

Egyre több gyimesbükki csángó kezdte el visszamagyarosítani a hatóságok által 1920 után elrománosított nevét az utóbbi időben. A 2003/41-es kormányrendelet 20. cikkelye értelmében az illetékes polgármesteri hivatal adminisztratív úton eljárva írhatja át a kérvényező anyanyelvére az eredetileg más nyelven anyakönyvezett nevet. Például Ladislau Suciunak, Gyimesbükk alpolgármesterének apját még Szőcsnek hívták. Noha az RMDSZ színeit képviselő elöljárót a községben mindenki Szőcs Lászlóként ismeri, keresztlevelében a Suciu név szerepel. A családnév románosított változata került fia irataiba is, aki azonban nemrég visszamagyarosíttatta nevét. „Apámék tizenketten voltak testvérek; tizenegyüket Szőcsnek, a tizenkettediket Suciunak hívták. Minket már hivatalból Suciuként vettek nyilvántartásba. A fiam viszont a minap két nap alatt elintézte, hogy visszanyerje eredeti családnevét” – magyarázta az alpolgármester. Elmondása szerint az eljárás egyszerű, és nem igényel különösebb kiadást: bizonyítékkal kell szolgálni az ősök nevét illetőleg. A helyi tanácsnál elkészül az új születési bizonyítvány, amely alapján ki kell cserélni a személyi igazolványt és a többi hivatalos iratot is. Ladislau Suciu maga is követné fia példáját. Görbe Vilmos, a Bákó megyei csángó település polgármestere elmondta, hogy az utóbbi időben mintegy tízen kérték nevük visszamagyarosítását. Megkapnak minden segítséget ahhoz, hogy egy-két napon belül visszakapják apáik, nagyapáik eredeti nevét. „Többnyire a fiatalok kérik nevük visszamagyarosítását, ennek pedig egyszerű a magyarázata: az anyaországban kívánnak érvényesülni” – állítja Görbe. Fordított esetről, amikor valaki a magyar nevét szeretné románosítani, a bükki községvezetők az utóbbi másfél évtizedben nem hallottak.