Talán látszik az út eleje

Az embereket minden nap megverik az utcán, egy halott, hétezer tüntető őrizetben, az ellenzék vezére pedig külföldre menekült – így fest Fehéroroszország az államfőválasztás után. Amit, láss csodát és mit ad isten – megint Aljakszandr Lukasenka nyert. 26 éve vezeti az országot, népszerű, karizmatikus politikusként indult, hol azzal boldogította a népet, hogy hokimezt húzott magára, hol meg kiment a földekre megnézni, hogy zajlik a betakarítás.

De gyorsan jöttek a hatalmi trükkök és beavatkozások, az emberi jogok és a demokrácia sárba tiprása. Lukasenkát nem érdeklik a szabályok, lesöpri a sakktábláról a figurákat. Fehéroroszország az emberi jogok megsértése miatt az egyetlen európai ország, amely nem tagja az Európa Tanácsnak.

Továbbra is létezik a halálbüntetés, az ellenzéki aktivistákat habozás és válogatás nélkül letartóztatják, börtönre ítélik, enyhébb esetben csak megakadályozzák, hogy induljanak a demokratikusnak hazudott választáson. A tisztességes politikai küzdelem és a szabad választás ismeretlen fogalom.

A nép már tíz éve is lázadozott, de a tüntetéseket gyorsan és kemény kézzel elfojtották, ellenzékiek a börtönben, Lukasenka pedig elbarikádozva a hatalomban.

Csakhogy most, 2020-ban egészen más a helyzet. Az ország gazdasága sokkal rosszabb helyzetben van, az emberek pedig sokkal elégedetlenebbek és főleg dühösebbek. A rezsim pedig sokkal nehezebben tudja érvényesíteni a propagandáját, bár az állami média a totális ellenőrzése alatt áll. De az internet és a szociális háló világában már sokkal nehezebb és feltűnőbb a cenzúra.

Ráadásul jött a koronavírus. Lukasenka besorakozott azok közé a politikusok közé, akik alábecsülték a világjárványt, illetve kétségbe vonták, hogy egyáltalán járvány van. Ő még tovább ment, mint Boris Johnson vagy Donald Trump, talán még a brazil Bolsonarónál is tovább, amikor mezőgazdasági munkát, szaunázást és vodkakúrát javasolt a koronavírus ellen. Járványügyi korlátozások szóba se jöttek, az emberek pedig úgy érzik, az ő egészségükkel hazardírozik az elnök.

Minden azon múlik, milyen gyorsan derül ki, hogy a hatalom még gyengébb, mint amilyennek látszik, és valóban elég nagy az emberek elégedetlensége. Úgy, mint nálunk 89 novemberében.

Előbb vagy utóbb a fehérorosz vasfüggöny is le fog hullani. Mert demokráciában az is megeshet, hogy az emberek populista, alkalmatlan, rossz vagy korrumpált politikusokat választanak meg, de azt nem tűrhetik a végtelenségig, hogy elvegyék tőlük a döntés, a választás jogát.

Egyszer a Lukasenka-korszak is véget ér. És alighanem akkor jön csak a neheze: Fehéroroszország egy hosszú és ingoványos út elején találja magát, mert a szabadságot nehéz kiharcolni, de még nehezebb védeni és megőrizni.

A szerző a TASR munkatársa