Talán az utolsó esély

A pozsonyi törvényhozásba az elmúlt hetekben mintegy kétszáz törvénytervezetet nyújtottak be. Ezek közül a legtöbb az önfényező, a költségvetést viszont alaposan megdézsmáló ötletelés, Peter Pellegrini nemcsak a parlamentben kampányol törvénytervezeteivel, hanem egyszeriben felfedezte Dél-Szlovákiát is. Követte őt Eduard Heger is, aki tegnap a nógrádi és a gömöri térségben járt.

A Hlas elnöke kedden Komáromban jelképes színhelyen, a Duna partján – háttérben a két Komáromot, egyszersmind Szlovákiát és Magyarországot összekötő Erzsébet híddal – mutatta be pártjának új tagját: Erik Vlčeket, az olimpiákon és a világversenyeken kimagasló sikereket elért szlovák válogatott kajakost, akinek nyilván jelentős feladatokat szánnak, főleg a baloldali politikai tömörülés dél-szlovákiai támogatóinak gyarapításában. Pellegrini kampánybeszédében, számos szlovák politikussal ellentétben, semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy a magyar kormány nagy összegekkel támogatja a hazai magyar nemzeti közösség oktatási intézményeit. Mi több: egyenesen példaértékűnek nevezte a pozsonyi kabinet számára Orbán Viktor gondoskodását. Hangsúlyozza: a Hlas számára minden régió támogatása egyformán fontos. Majd megígérte: ha a Hlas az új kormánykoalíció tagja lesz, akkor nem feledkeznek meg az ország déli régióiról sem. Lelkes ígérgetése akkor lohadt le, amikor az egyik újságíró megkérdezte: volt kormányfőként miként segítette a déli térségeket? Zavartan új stadionok építéséről habogott, aztán a pozsonyi téglamezei létesítményt említette, ahova viszont a hazai magyar szurkolók többsége legfeljebb akkor jár, ha a DAC ott vendégszerepel. Pellegrini elárulta: magyar nemzetiségű személyiségeket szeretnének toborozni a jelöltlistájukra.

Tegnap Eduard Heger Rimaszombatban nemcsak ígérgetett, hanem bemutatta azt a német befektetőt is, akinek a cége elsőként telepedik le az eddig üres helyi ipari parkban, ahol 2025-től mintegy négyszáz alkalmazott kap munkát, amivel az évtizedek óta súlyos munkanélküliséggel szembesülő vidéken legalább egy kissé enyhülnek a szociális gondok.

Pellegrini és a többi szlovák politikus hasonló kiruccanása igazolja: már ők is lényeges választási vadászterületeiknek tartják a déli országrészt is, ahol a gyorsuló betelepülések, részben az asszimiláció és a fiatalok egy részének elvándorlása miatt megváltoztak az etnikai arányok.

Ráadásul a magyar pártok közötti viszálykodások tovább rontják a helyzetet. 2002-ben még 11,17 százalékot szerzett az MKP, amely a pártszakadás után már nem érte el az ötszázalékos parlamenti küszöböt. A Híd egy ideig 6 százalék feletti támogatásának köszönhetően valamivel jobban szerepelt, de aztán ez a párt is kibukott a képviselőházból.

A szlovákiai magyar parlamenti érdekképviselet újbóli kivívása nem egyszerű feladat. Azért sem, mert a szlovák pártok egyre tudatosabban igyekeznek meghódítani a déli országrészt. Próbálkozásaikat az eddiginél is eredményesebbé teheti a Szövetség és a Magyar Fórum szakítása után a Gyimesi-üggyel kapcsolatos viszálykodás. Sólymos László és Berényi József legutóbbi nyilatkozatai a két platform közötti front megmerevedését jelzik. A Szövetség jövő hétre tervezett elnökségi ülésén újabb lehetőség kínálkozik a mindkét fél számára elfogadható egyezség kivajúdására. Ez lehet az utolsó reális esély az egyre több csalódott és más pártok fele tekingető potenciális szavazók bizalmának a visszaszerzésére. Különben a szlovák pártok szülőföldünkön is tarolhatnak szeptember végén.