Taktikázás egy felmérés után

Lényegében a választások rajtvonala lehet ennek a felmérésnek az eredménye, mivel az eddigi felmérések nem abban az időben készültek, amikor a választások már a láthatáron voltak.

Ha a felmérés eredményeit parlamenti székekké transzformáljuk, a várható eredmény a következő: a Smer 72, az SDKÚ 22, az SaS 19, a Híd pedig 16 széket foglalna el a törvényhozásban. A többi párt nem került ebbe a társaságba, ami természetesen nem azt jelenti, hogy nem lépi át a parlamenti küszöböt. Végeredményben a kampány még csak kezdődik, nem végződik, és a jól előkészített, jól lefolytatott kampány többnyire fejre állítja a felmérések eredményeit.

Bár a felmérés eredményeinek a középtől jobbra levő pártok örülnek jobban, nem pedig az ellenkező végen állók, távolról sem győztek. Ennek tudatában vannak, ezért hárman közülük – az SDKÚ, a KDH és a Híd – már most igyekszik a választások utáni egyezséget megkötni, jó előre megerősítve a választások utáni pozíciójukat.

A szavazás előtt pedig igazolják választóik előtt, hogy készek együttműködni. A Ficóval és az SaS-szel szembeni egyezséget elsősorban Mikuláš Dzurinda szorgalmazza, jól tudja ugyanis, hogy a nélkül hoppon marad, vagyis ellenzékbe szorul, nem lenne koalíciós partnere. Ezért akarja biztosítani magát, illetve pártját más pártokkal. Átlátszó és cinikus, de nem zárhatjuk ki, hogy hasznos is. A közvélemény-kutatás eredménye alapján a 22 SDKÚ-képviselő helyett a jobboldali blokknak 57 képviselője lenne – természetesen Mikuláš Dzurindával az élen, mivel az ő pártja lenne a legerősebb, és a többieknek hozzá kellene alkalmazkodniuk. Akár az SaS-szel, akár a Smerrel folytatott kormányalakítási tárgyalásokon.

Kétségtelen, hogy Mikuláš Dzurinda tehetséges politikus. Olyannyira, hogy a hatalom megszerzése érdekében sokkal messzebb képes elmenni, mint a KDH vagy a Híd. Bár most is neki van rájuk nagyobb szüksége, sikerül olyan benyomást keltenie, hogy ez fordítva van, nekik van szükségük rá. Nem tesz ugyanis különbséget a pártok együttműködése és a politikai vazallizmus között.

Juraj Hrabko