Takaréklángon

Jönniük kell, mert a bevételek további növelése – legalábbis úgy látszik – nem járható út. Igen, van mit emelni, akár újabb adókat bevezetni, csak akkor az ország amúgy is szürkésített gazdaságához szokott rétegek úgy fognak adót kerülni, mint a kilencvenes években. A közgazdák által szajkózott közhely, mely szerint a bevételnövelés leghatásosabb módja az adócsökkentés, valahogy mindig bejött. És fordítva is.

A sok lefaragás láttán kimondottan szembetűnő a szociális tárca kiadásainak tervezett emelkedése. Senkit ne hasson meg. A kormányzat ugyanis, ha nem akar belefutni a pofonba, nem módosíthat kéthetente egy-egy szociális törvényt, ami azt is jelenti, hogy a törvények által garantált juttatásemelés meglesz. De annál egy kanyi vassal sem több! Aki tehát abban bízik, hogy bármely egyéb szociális juttatás esetleg magasabb lesz vagy abban, hogy a költségvetéstől közvetlen vagy közvetett módon függő juttatások esetleg látványosan emelkedni fognak, nagyot téved. Nincs miből. Mint ahogyan abban reménykedni, hogy állami kórházak dolgozói vagy mondjuk a pedagógusok vastagabb borítékkal térnének haza fizetésnapon, sem éppen valós álom. Szlovákia eleinte jól teljesített, de a jó termés idején nem rakott félre, mint ahogyan sok egyéb ország sem. A tücsökről és hangyáról szóló (eredeti) Ezópus-mesét okosabb lesz megtanulni.

És ezzel nincs vége. Míg az ezredforduló kellemetlen kormányzati intézkedései (igaz, növekvő gazdaság mellett) két-három év alatt látható eredményeket hoztak, most a java még hátra van. Merthogy idén csak fél, jövőre már másfél milliárdot kell megtakarítani. S ez másképp, mint a költségek lefaragásával nem megy. Az állam legnagyobb költségei pedig – akármilyen furcsa – a közoktatásban és a szociális tárcánál vannak. Tehát ezeken a tárcákon lehet a legtöbbet takarékoskodni.

Az időszerű helyzet tehát átmeneti. De senki ne gondolja, hogy úgy átmeneti, hogy jövőre már jobb lesz. Úgy átmeneti, hogy ha a gazdaság nem kezd komolyabb szárnyalásba, akkor jövőre sem lesz jobb, sőt, két év múlva sem. S akkor csak finoman jegyezzük meg: mi van, ha a gazdaság a növekedés helyett stagnálni fog? Mi van, ha a 13 százalékos munkanélküli ráta nem tartható (ami, ugye, újabb kiadás), s mi van, ha az ország üzemeit eltartó külföldi megrendelések megcsappannak?

Mindez riogatásnak tűnhet, de a feszült államháztartási terv is olyan, amire csak azt mondhatjuk: bár csak valósággá válna. S még nem tudjuk, jön-e olyan „szép időjárás” a gazdaságban, hogy jelen tapasztalatunkat gyümölcsöztessük. Takarékossággal, a rossz időkre való felkészülés jegyében.