Tágabb Közel-Kelet

Hamarosan új fogalmat kell megtanulniuk a politika iránt érdeklődőknek, egyelőre csak szakmai berkekben folyik róla a vita. Az amerikai elnök új elképzeléséről, pontosabban: most formálódó koncepciójáról van szó, amely az egyszerűség kedvéért a Tágabb Közel-Kelet munkacímet kapta. Egyelőre annyi biztos, hogy az érintett országok többsége nem örül neki, mondván, a szabadságot és demokráciát nem lehet senkire kívülről ráerőszakolni, meg kell várni a belülről gerjedő változásokat. Európa is megosztott, talán mondani sem kell, hol húzódnak a törésvonalak – az iraki háború megmutatta. Ennek ellenére hamarosan bevonul a köztudatba: a tervezet gazdasági és politikai részeit a világ hét legfejlettebb államát és Oroszországot tömörítő G8 csoport június eleji floridai csúcsértekezletén, a biztonsági vonatkozásokat pedig a június végi isztambuli NATO-csúcson vitatnák meg. Addigra már Szlovákia is teljes jogú NATO-tag lesz, minden ebből származó kötelezettséggel együtt, tehát nem mondhatjuk, hogy ez bennünket nem érint.

A lényege, hogy valamiféle globális gazdasági-politikai támogatási tervet jelent egy földrajzi értelemben rendkívül szokatlan, kibővített (közel-keleti) térségben, amely Marokkótól egészen Pakisztánig terjed. Természetesen az arab országokat, Törökországot (európai részével együtt), Izraelt, s az olyan nem arab államokat is magában foglalná, mint Afganisztán és Irán. Bush már tavaly meghirdette, hogy támogatni kell a demokrácia közel-keleti terjedését, mert „mindaddig, amíg nő a gazdasági és politikai jogoktól megfosztott lakosság száma, addig nőni fog a szélsőséges nézetek befolyása”. A kiszivárogtatások szerint a tervezet nagyszabású programokkal számol a nők politikai szerepvállalásának segítésére, a demokráciát előmozdító választási rendszerek bevezetésére. Alapvetés a tudásalapú társadalom fejlesztése, ennek érdekében 2010-ig a felére csökkentenék a térségben az analfabéták számát, amihez gyorsított ütemben százezer oktatót képeznének ki. Külön fejlesztési bankot hoznának létre a térségben a kisvállalkozások támogatására, s szó van szabadkereskedelmi övezetek létrehozásáról is.

Érthető az egyes érintett, demokratikusnak nem nevezhető rezsimek ódzkodása, hiszen a földrengésszerű változások a létüket fenyegetnék. Az elvi – bármiféle diktátummal szembeni – fenntartások is érthetők, jó tapasztalatokkal szolgált a muzulmán vezetők érzékenységére mindaz, ami az ideiglenes iraki alkotmány hétfői aláírását megelőzte, pedig itt csak egy ország etnikai és vallási csoportjai között kellett valamiféle egyensúlyt teremteni, s ez sem sikerült tökéletesen. De Bush tanácsadói a tervezettől akkora történelmi fordulatot várnak, mint amilyen az 1975-ös Helsinki Záróokmány aláírása volt (az emberi jogok garantálásáról). A Nyugat akkortól gyakorolhatott fokozottabb nyomást a kommunista rezsimekre az emberi és állampolgári jogok tiszteletben tartása érdekében.