Táborunk Krasznahorkán

A résztvevők száma azóta a tízszeresére nőtt, a tábort övező kötetlen és felszabadult hangulat viszont azóta sem változott, márpedig pontosan ez az atmoszféra garantálja, hogy tömegek utazzanak több száz kilométert minden évben. A tábor legnagyobb erénye, hogy minden ízében önszerveződő, többnyire ennek köszönhetők a kívülállók számára talán kicsit érthetetlenül is lelkes visszhangok. Nem nyereségközpontú, viszont nem szorul egyetlen intézmény kizárólagos támogatására sem. Saját magunknak csináljuk, ahogy a hangulatot és a légkört is saját magunk teremtjük meg. Ennek tükrében saját magunk is örülünk a kicsi, de figyelemben és visszajelzésekben azonnal mérhető sikereinknek. Ami már csak azért is nagy szó, mert a szlovákiai magyar rögvalóságban egyre kevesebb kezdeményezés képes, vagy akar megélni a saját munkájára alapozva, miközben a krasznahorkai tábor nem egy ember, hanem egy közösség sikersztorija. Létezik ugyanakkor egy másik, a jövőre nézve legalább annyira fontos következménye a táborozásnak. A Gombaszögi Nyári Tábor elsődleges célcsoportját eredetileg a szlovákiai magyar egyetemisták adták, viszont egyre nagyobb számban tűnnek fel gimnazisták, vagy éppen olyan húszas-harmincas éveikben járó fiatalok, akik elvégezték az egyetemet és a táborban ragadtak (e sorok szerzője egyébként az utóbbi kategóriába tartozik). Jellemzően arról a rétegről van szó, amelyik érdeklődik a világ történései iránt, és kritikusan gondolkodik azokról, saját véleményt formál a társadalmat érintő eseményekről, miközben átlagon felül képzett. Hosszú távon a szellemi elitünk részévé, hangadó csoporttá kellene válnia. Ezeknek a fiataloknak ugyanakkor a jelenlegi körülmények között komoly gondot okoz, hogy szűkebb régiójukban, vagy akár Szlovákiában maradjanak – egy részük a jobb élet és a munkalehetőségek reményében borítékolhatóan külföldre, Nyugatra, vagy Magyarországra költözik. A szlovákiai magyar társadalom jelenlegi állapotában ezt a folyamatot rövidtávon mérsékelni csak módjával lehet, teljesen megállítani pedig egyenesen irreálisnak tűnik. Azt viszont el lehet érni, hogy kialakuljanak az érintett fiatalok között a személyes kapcsolatok és hálózatok, megismerjék egymást és a környezetüket, végeredményben pedig jobban kötődjenek mind a régiójukhoz, mind pedig a magyar közösséghez. Ahhoz, hogy a szlovákiai magyarság megmaradjon, az kell, hogy ezt a középréteget ne veszítsük el, számíthassunk rájuk szimpatizánsként, támogatóként, vagy akár közvetítőként. Idén is jó volt Krasznahorkán táborozni, a maradandó élményeket pedig társadalmi tőkére is könnyen át lehet váltani.