Szomorú vasárnap?

Olyan országban akarok élni, ahol büszkén vállalhatom a magyarságomat. Ehhez nagyon sokat kell tanulniuk a szlovákoknak is, de ha mi nem vagyunk nyitottak és toleránsak velük szemben, maguktól a mi problémáinkat és világképünket sohasem fogják megérteni. Kommunikálni kell velük, befogadni őket a közösségünkbe, ha jönni akarnak, mert minden egyes meggyőzött szlovákkal csak nyerni lehet. Sokak számára ez utópisztikus képnek hat, mert valószínűleg sohasem próbálkoztak ezzel, sokkal jobban érzik magukat kis zárt magyar közösségükben, melyben az elmúlt évtizedekben szinte megállt az idő, s csak egyetlen irányból, délről, Budapest felől fúj be néha valami újdonságot a szellő. A folyamatos bezárkózással, befelé fordulással magunk alatt vágjuk a fát. Lassan, de biztosan kiderül, hogy az anyaország által nyújtott kedvezmények és lehetőségek komoly része nem bővíti a lehetőségeinket, hogy szabadabban és boldogabban élhessünk, hanem még frusztráltabbá tesz bennünket.

A szlovákiai magyarság fogyását is sokan akkora tragédiának veszik, hogy gyertyát gyújtanak a hatvanezer „eltűnt magyarért”. A kisebbségek lassú, de biztos fogyása olyan folyamat, melyet rettentően nehéz, szinte lehetetlen megállítani. Ám erőszakos megtartása az emberekben rettenetesen komoly frusztrációt okoz. El kell fogadnunk, hogy az is lehet magyar, aki nem vallotta magyar nemzetiségűnek magát, esetleg csak a leggyakrabban beszélt nyelvként jelölte meg a magyart. Igen, vannak magyarok, akik már a két nemzet határán mozognak, de ezért nem szabad őket kitaszítani, el kell fogadni őket is. El kell fogadnunk, hogy az egyén boldogulása előbbre való lehet a nemzeténél. Ne éljünk már romantikus 19. századi képekben, ez az időszak rég elszállt felettünk.

Olyan modern, sikeres, nyitott szlovákiai magyar társadalmat kell építeni, melyhez nemcsak félelemből és dacból, megszokásból és hamis büszkeségből tartoznak az emberek, hanem mert hisznek a sikeres jövőjében is.

Számtalan példa mutatja, hogy a többségi nemzettel együttműködve is lehet eredményeket elérni a magyarság javára, ahogy azt is, hogy magyarként is lehet sikeres az ember Szlovákiában. Ám ehhez meg kell szabadulnunk belső frusztrációnktól. Nagyon örülök annak, hogy az elmúlt két évben kiderült, jól működik és eredményes az a politika is, mely nemcsak az erőből és érzelmekkel, hanem ésszel próbál célt érni a szlovákiai magyarok számára fontos témákban. És ettől még ugyanolyan magyarnak érzem magam, mint bárki más. Éppen ezért nem akarok és nem is fogok szomorú vasárnapra ébredni március 11-én. Hiszem, hogy mindenkinek szabad joga eldönteni, kik képviseljék az érdekeit, legyen az a lakóközösségben, az önkormányzatban vagy országos szinten. Ne legyünk kishitűek, menjen el mindenki szavazni szombaton.