Szociális bizottságok

A megyei választások második fordulójában az utolsó szavazó délután fél négykor jött. Levonva az elvesztegetett nap tanulságait, legfeljebb azzal vigasztaltam magam, hogy állampolgári kötelességemet teljesítve én is hozzájárultam a választások tisztaságához.

Idén a legnagyobb meglepetésemre három párt is kipécézett magának, s mivel az egyik párt járási elnöke jó barátom, feledve a nem túl épületes tapasztalatokat, némi gondolkodás után igent mondtam. Készülődtem is az első ülésre, megkérdeztem az egyik illetékest, mennyien is vigyázunk majd a választások tisztaságára. Kiderült, hogy 26 „bátor vállalkozó” is akadt, akik többsége közelharcot vívott a helyekért. A benevezett pártok nagy része valószínűleg most hallott először kis falumról, s bizonyára lázas munkájukba került, míg megfelelő jelöltet kaptak (bár akár fordítva is folyhatott ez a keresgélés), ezzel is növelve választási esélyeiket. Ahogy a napi sajtóban olvasom, az idei választások 8,6 millió euróba fájnak majd az országnak, amelynek nagy részét a bizottságok tagjainak jutalma viszi. Visszatérve a helyi viszonyokhoz, a nem túl tisztességes harcban akadt jól kereső nyugdíjas is, aki az egyik roma párt jól bevált, többgyerekes, munkanélküli roma jelöltjét szorította ki a harcban, hogy egy kis fizetés- és nyugdíjpótlékhoz jusson. Az illető az elmúlt években hol jelöltként, hol bizottsági tagként számtalan pártot próbált ki. De még az első ülés előtt megállított egy falubelim is, aki nem értette, hogy egy jól kereső (sic!) újságíró miért akar még ilyen módon is mellékest. Mimóza lelkemnek itt csordult túl a pohár, ezért a távolmaradás mellett döntöttem. Pedig milyen jó buli lett volna, üzent a kocsmából az egyik, már felesküdött bizottsági tag, s arra kért, hogy gondoljam meg magam, még bőven van időm arra, hogy én is letegyem a nagy esküt.

A kikosarazott párt elnökétől elnézést kértem, a felmérések alapján úgysincs sok esélyük a bejutásra. A helyet viszont sajnálom, biztos akadtak volna bőven, akiknek jól jött volna ez a kis mellékes, ha már másképp képtelenek munkát találni ezen a vidéken.

Juhász Dósa János