Szlovmagy politikai szappanopera

Ez a játék egy ideje már inkább egy B kategóriás sorozat gyengén megrendezett, rosszul kasztingolt részeit idézi, ahol senki nem tudja eldönteni igazán, hogy mi is a szerepe, mindeközben mindenki a főszerepért kajtat, és csak egy apró dologról feledkeznek meg, a nézőkről, akik már egyre látványosabban unják a műsort.

Álmatag történetünk legutóbbi részében, aminek címe Menni és maradni vagy Maradva menni, az egykor MOST-Híd névre hallgató párt játszotta el primadonnaként egy szakítás bohókásan megszerkesztett folyamatát. Azt mindenesetre leszögezhetjük: a Hídnak nem sikerült maradéktalanul távoznia a Szövetségből, da-bumcc. Ilyen, a külsőségekhez ragaszkodó, ám önmagában szinte teljesen értelmetlen nyelvi játékot az Ír Felszabadítási Hadsereg történelme során láthattunk, ahol az IRA mellett létezik Új IRA, Igazi IRA stb. A Híd 2023 vagy a Híd 2.023-as verzió (da-bumcc) is kezd ilyen teljesen értelmetlen irányt venni.

Ugyanaz a tartalom – értsd ős MKP – mára így 4 kis kockára esett szét (maradék MKP, ős Híd, majd új Híd, meg ugye a Magyar Fórum, ahol Simon Zsolt magát emelte ki a Hídból), és ezeket a darabokat a helyzet jelen állása szerint a Jóisten sem képes működő egésszé gyúrni. Persze a kis szlovmagy politikai szappanopera legutóbbi részében mások szerephez jutottak.

Gyimesi György sikeresen játszotta el a menő rosszfiú szerepét, aki népszerű és döglenek utána a lányok (pártok??), megjelenése végül borította a Szövetség egységét, ha volt is ilyen valaha. Mert a Híd félig távozása azon túl, hogy csak még jobban elvette a felvidéki szavazók kedvét attól, hogy magyar pártra szavazzanak, vagyis növelte a bizonytalanok táborát, rávilágított a szlovmagy politikai gittegylet attitűdjére: hiába lenne képes a jövőben valamelyik politikai szubjektum arra, hogy tegyen valamit, ha a választók nem látják azt, hogy a jelenben tesz is. A szlovákiai magyar ember nem vágyik kacsalábon forgó politikára, csupán arra, hogy a közösséget érintő problémák orvosolva legyenek. Viszont amíg csupán a hisztike megy, az elbizonytalanodás erősödik, addig egyre inkább valós opcióvá válik, hogy vagy beletörődik mindenki abba, hogy képviseletünket szlovák pártokra hagyjuk, vagy pedig ezeken belül alakítanak ki klubokat, platformokat. Vagy pedig a politikus urak és hölgyek végre összekapják magukat.

A Szövetség, ami előbb kvartettnek indult (volna), aztán trióként majdnem sikerült újra kvartetté válnia – szevasz, Magyar Fórum! – most matematikailag két és fél pártként továbbra is azt bizonygatja, hogy létezik a szlovákiai magyar egység. Tulajdonképen egész létrejötte óta „pártunk” energiáit leginkább az köti le, hogy egyben tudja tartani önnönmagát. Mindezek tükrében hát tegyük fel a kérdést: tényleg megérte Gyimesit, egy legjobb esteben is „csak” megkérdőjelezhetőnek nevezhető karaktert ebbe a rozoga szerkezetbe iktatni?

Az elmúlt hónapok kommunikációja bőven bebizonyította, hogy az „alapító atyák” már régóta képtelenek távolabb tekinteni az itt és moston. Így pedig nem lenne csoda, ha egy parlamentbe jutás esetén a Szövetség egy örökösen „szétszavazó”, vicces kis bizonytalan tényező lenne. Bár a mostani hídszakadás pont ezt próbálja elkerülni, viszont a lapok újrakeverésével új fejezet indul, újfent. A dráma tehát gördül tovább, a pozitív végkifejlet kicsi esélyével.

A Szomszédok legalább vicces volt.