Szinuszgörbe

Robert Fico és néhány minisztere tegnap Budapesten tárgyalt Orbán Viktorral és a magyar kormány képviselőivel. Természetesen örvendetes és nagyra becsülendő, hogy a két kormány képviselői találkoznak és közös dolgainkról tárgyalnak, mint például „a közös határon átvezető komplex közösségi közlekedés fejlesztése”. Mégis irracionálisnak tűnik az az elképzelés, hogy a két kormány viszonya ezentúl csakis jó és még jobb lesz. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján ugyanis egyértelmű, hogy a két ország politikusai számára a jószomszédi viszony nem cél, hanem csupán az éppen aktuális napi politika eszköze. A 2008 és 2010 közti időszak volt az egyik, amikor ez a legbrutálisabban jelentkezett. 2009 májusában, az európai parlamenti választásokat megelőző kampányban Orbán Viktor egy Esztergomban elmondott beszédében kijelentette, a szlovákiai EP-választásoknak az az egyik tétje, hogy hány magyar képviselő fogja Brüsszelben a Kárpát-medencei magyarok érdekeit védeni. Túl magas labda volt ez Ficónak ahhoz, hogy ne üsse le, azonnal rendkívüli parlamenti ülést hívott össze, ahol rendkívül militáns hangnemben ítélték el Orbán megnyilatkozását. És Fico nem állt meg itt.

Amikor Orbán hatalomra került, a szlovák kormányfő a francia Le Figarónak azt nyilatkozta, a két ország között értékrendbeli konfliktus van, a szlovák kormány „egyértelműen az antifasiszta hagyományok követője, melyek itteni megtestesítője a szlovák nemzeti felkelés”, s egy olyan országgal áll szemben, „ahova visszalopakodik a revizionizmus és a barna pestis, a fasizmus”.

Néhány év elteltével, a jelenlegi nyugodtabb időszakban szinte hihetetlennek tűnnek az efféle nyilatkozatok, de hát a tény az, hogy elhangzottak. Elhangzottak, mégpedig akkor, amikor megfelelő eszközt jelentettek a választási siker eléréséhez. És mindaddig újra elhangozhatnak ilyen kijelentések, amíg a szlovák és a magyar kormány számára nem lesz sokkal fontosabb a valóban jó szlovák–magyar viszony annál, hogy egy kis feszültségszítással olcsó választási sikereket érjen el.

A szerző a Trend című hetilap belpolitikai kommentátora