Színes és lelkes Szlovákia

Nem könnyű olyan rendezvényeket szervezni, amelyek célja összehozni különböző embereket. Ha kétnyelvű, szlovákiai magyar rendezvényről van szó, akkor ott a magyarok mindent értenek, a szlovákok meg néha értik, néha nem, és ettől néha kellemetlenül érzik magukat. Eléggé magabiztos szlováknak kell lennie annak, aki elfogadja, hogy nem ért minden mondatot.

Különböző módszerek vannak egy kulturális program kétnyelvűsítésére, ez lehet feliratozás, tolmácsolás vagy a szöveg megismétlése. És vannak rendezvények, amelyek lemondanak a nyelvről, így akarnak nyitni mindenki felé, elsősorban a zene és a tánc nyelvén. A Színes Szlovákia változatos programja mindegyik módszert használta, de a nyelvé, a szavaké maradt a főszerep. A szervezők a mai fiatalokat, azaz a saját korosztályukat próbálták megszólítani. A rendezvény himnusza a saját rap daluk lett, az egyik fő programpont pedig a slam poetry volt. A slam nagyon nehezen megfogható, ha valaki nem érti a nyelvet, ezért készültek hozzá feliratok, viszont a ritmus meg az erő, ami belőle árad, már meg tud szólalni saját magától is.

Csak a program végére sikerült eljutnom a FUGA-ba, de Hostomsky Fanni és Melecsky Kristóf koncertjét nagyon élveztem. Mindketten színészetet tanulnak a pozsonyi Színművészeti Főiskolán, érezni lehetett, hogy mind a két nyelvben otthonosan mozognak és kapcsolatot tudnak teremteni a közönséggel. A főszervezők szlovákiai magyar fiatalok, Gyenge Veroni és Varga Bianka. Lehetett látni, hogy nagyon sok energiát fordítottak a szervezésre, és hogy őszinte meggyőződésből, azzal a hittel végzik a munkát, hogy Szlovákia toleráns országgá válhat, ahol jól érezhetik magukat az emberek, nemzetiségüktől vagy vallásuktól függetlenül. Igen, elég naivan hangzik. És igen, néha patetikusan fejezik ki ezt a meggyőződésüket. De ha ilyen lelkesek, és ezzel az optimizmusukkal meg tudják fertőzni a többieket, akkor a naivitás és a lelkesedés kitűnő fegyver. Engem ezek a lányok meggyőztek.

Lehet, hogy minden generációban vannak olyan típusok, akik hisznek egy jobb világban, és gyakran elkeserednek, amikor különféle akadályokba ütköznek. De ha újra és újra felbukkannak ilyen fiatalok, az szerintem jó jel. Támogatni kell őket, és kiállni mellettük. Lehet, hogy majd egyszer nem lesznek akadályok.