Szimbólumkereső

Már csak ezért is pozitív fejlemény, hogy Dunaszerdahelyen a szurkolók ismét a magukénak érezhetik a focicsapatot. A DAC, ha valóban sikerül rendezni az együttes anyagi helyzetét, ismét egyfajta szlovákiai magyar szimbólummá válhat. A csapat sorsa és problémái már hosszú évek óta szolgáltatnak témát, mivel többről van szó egy egyszerű intézménynél. A DAC a nyolcvanas–kilencvenes években vált közösségi szimbólummá, stílusos hasonlattal élve már a puszta létezése is azt jelentette, hogy az ország legnépszerűbb sportjában is labdába rúghatnak a magyarok, akár európai viszonylatban is versenyképes klubot lehet felépíteni a helyi lehetőségekkel élve. Helyi sportolóikonok és legendák születtek. Így tulajdonképpen a focicsapat puszta léte hasznosabbnak bizonyult, mint féltucatnyi nemzetpolitikai tárgyú konferencia megrendezése. Emellett a DAC-szurkolók rohamrendőrökkel való megveretése is erősítette a klub közösségiszimbólum-szerepét („Egész ország ellenünk” rigmus). Amikor pár éve a DAC visszajutott az első osztályba, úgy tűnt, a csapat ismét képes lesz betölteni ezt a szerepet – még úgy is, hogy a klubvezetés játékospolitikájából nyilvánvaló volt, az olcsó, könnyen cserélhető légiósokra, nem pedig a helyi identitás erősítésére épül a koncepciója. A csapat imázsa és jelentősége aztán idővel szép lassan leépült, elsősorban a vezetés, másodsorban a játékosok miatt. A fizetések elmaradása, a focistákkal való pereskedés, a tulajdonosok folyamatos konfliktusai a szövetséggel és a várossal, a szurkolók kivezettetése a stadionból, legújabban pedig a bundabotrány mind hozzájárult ehhez. A szurkolókat és a közvéleményt ettől kezdve legfeljebb a kollektív sértettségérzés tarthatta össze, a közösségi élmény annak a tudatosításában merült ki, hogy valamit elvettek tőlü(n)k, tönkretették a klubot. Ennek valószínűleg vége. A DAC jövője anyagilag biztosítottnak tűnik, megkezdődhet az imázsépítés, ezúttal szurkolókkal és valódi közösséggel. És ha már imázsról van szó, a DAC-ügy kapcsán érdemes megfigyelni, milyen nagyot fordulhat a világ. A fellendülés annak a Világi Oszkárnak köszönhető, akit a szlovákiai magyar politikai elit egy része pár éve még egyenesen a legfőbb ellenségnek kiáltott ki, és ebben partnerre talált a nyilvánosság egy részénél is. Ehhez képest az üzletember a szlovákiai magyar közéletben alapjában véve teljesen szokatlannak és idegennek számító mecénási rendszer megteremtésében játszik vezető szerepet, és ha követőkre talál, az különösen jót tehet a társadalomnak. Hiába, az életben kevés dolog fekete-fehér. Főleg, ha sárga-kék.