Szigeti veszedelem

Akárhogy fáj is, sokat elmond a világról az a tény, hogy egy zenei fesztiválra csak úgy juthatok be, hogy a személyi igazolványomat beszkennelik, és a karszalagom QR-kódját minden egyes belépésnél leolvassák, majd a tárolt fényképemmel összevetik, hogy tényleg én vagyok-e az, aki be akar menni. Ezután alapos motozás következik. Tudom, hogy az új beléptetési rendszer sokféle statisztika készítésére is jó, továbbá ha egy szál fürdőruhában a kórházban kötnék ki, akkor is pillanatok alatt meg tudnák állapítani a személyazonosságomat. De ahogy a beléptető kapunál egyenként mindenkinek összevetik az arcát a fotójával, az egyszerűen félelmetes.

Már az idei soproni Volt fesztiválon is ez a rendszer működött, hosszú sorokat eredményezve. A Szigetre még tovább tart bejutni, több az ember, és a budapestiek egyszerre szeretnek érkezni, kb. délután ötkor. Akik napijeggyel és konkrét tervekkel jönnek, könnyen lemaradhatnak pár kiszemelt koncertről, ha nem indulnak el időben. Tegnap beszéltem egy kollégával, aki három órát állt a sorban, hogy átvehesse a karszalagját. Pedig azt hittem, én tartom a rekordot két óra tíz perccel – ennyit várakoztam a bebocsátásra szerdán kora délután. A morcos biztonságiak nem mondtak semmit, csak azt, hogy várjunk. Nem tudják, meddig. Később kiderült, hogy néhány szál kolbász miatt volt az egész cirkusz: egy gazdátlan hátizsákot találtak, meg kellett nézni pirotechnikailag, mi van benne, ehhez pedig le kellett zárni a Szigetet. Úristen, hát hol élünk?! Tényleg nem irigylem a szervezőket, hiszen agyonstresszelik magukat az egy hét alatt. Bekukkantottam egy sátorba, és három gazdátlan hátizsákot is láttam.

Nem poénkodni akarok, a legkevésbé sem. Csak átfutott az agyamon, mi vár ránk, ha már egy fesztiválon, ráadásul „a szabadság szigetén” is reptéri szigor uralkodik. Hogy hogyan lesz tovább? Hányan mondanak le a szórakozásról, a tömegrendezvényekről ilyen és ehhez hasonló kényelmetlenségek miatt? Amely kényelmetlenségek természetesen az ő érdeküket szolgálják. Tényleg soha, egy pillanatra sem kapcsolhatom ki magamban többé azt a bizonyos veszélyszenzort?