Szeret vagy nem szeret?

Míg az inkább pragmatikus és gazdasági szemléletű Klaus a klasszikus parlamenti demokrácia híve, amelynek meggyőződése szerint alfája és omegája a jól szervezett párt, s ezen kívül tulajdonképpen „nincs is politikai élet”, addig a filozofikus hajlamú, bohémebb Havel a tágabb, szabadabb, mozgalmibb politikai rendszer híve, amelyben nagy tere van a különféle civil kezdeményezéseknek, elképzeléseknek, a másság iránti toleranciának. Már ebből, a világhoz való eltérő hozzáállásból is nyilvánvaló, hogy a két politikusnak sok esetben szembe kellett kerülnie egymással, s mert mindkettő híveinek tábora aránylag nagynak mondható, az is világos, hogy a politikusok nézeteinek ütközése egyben a politikai táborok csatája is. Mindez természetes, sőt egy ország szempontjából kívánatos is, hiszen a különböző elképzelések ütköztetése politikai szinten a nézetek kikristályosodásához, s egyfajta egyezséghez, erőösszpontosításhoz vezethet. De ma nem is ez az igazi probléma Csehországban, hanem az, hogy a politikusok ellentétei nem maradnak meg politikai szinten, hanem személyeskedésekbe, övön aluli ütésekbe mennek át a hatalomért vívott harcban. Ez viszont már negatív dolog, s nemcsak Csehországban, ahol még ez is aránylag nyugalomban és kulturáltan zajlik. Ilyen jelenségeknek vagyunk szemtanúi a Havel–Klaus párharcban is. A felek éveken keresztül üzengettek egymásnak. El kell mondani, hogy Havel ugyan több-kevesebb rendszerességgel bírálja Klaust és pártját, illetve azok elképzeléseit és tevékenységét, kritikái gyakorta élesek, s olykor talán nem is igazságosak vagy megalapozottak, de azért nehezen találunk nála olyan sze-mélyeskedő nyilatkozatokat, mint amilyeneket a napokban Klaus és társai engedtek meg maguknak az államfővel szemben.

A volt kormányfő és a legerősebb ellenzéki Polgári Demokratikus Párt (ODS) elnöke a múltban több esetben is a parlamenti demokrácia megvetésével, az értelmiségi elit támogatásával, sajátos politikai szekértábor kiépítésével vádolta Havelt, aki pedig Klaus túlzottan gazdasági jellegű szemléletét szokta bírálni. Ugyanakkor Klaus néhány napja eléggé elragadtatta magát és becsmérlő kijelentést tett a first lady karitatív tevékenységére, amire Havel a Právo hasábjain reagált, s erélyesen felszólította politikai ellenfelét, hogy feleségét és lányát hagyja békén. Emlékezzünk: másfél éve Miloš Zeman kormányfő is Dagmar asszonnyal került össze-tűzésbe, amikor állítólag durva szavakkal támadta Havelt. Amikor ezt Dáša asszony kifogásolta, Zeman nyilvánosan több esetben is megszólta. Nyilván ezért mondta most Havel: ha velem van bajotok, akkor engem bíráljatok, s ne családtagjaimat. Havel a napokban már a rádióban is panaszkodott a bírálatok miatt, s úgy látja, hogy ez a közelgő parlamenti választásokkal van összefüggésben. „Nemigen értem, hogy miért éppen én vagyok a bírálatok célpontja, hiszen egyetlen pártnak sem vagyok tagja, nem indulok a választásokon, sőt, ellenkezőleg, rövidesen lejár az elnöki mandátumom is“ – jelentette ki az államfő. Ugyanakkor visszautasította Klaus ODS-ének a bírálatát, miszerint kerüli a vele való találkozást, mert fél tőle. „Szívesen találkozom bárkivel, ha van valami mondanivalóm” – mondta Havel, s megjegyezte, hogy nemigen látja értelmét a Klausszal való találkozóknak. „Én már oly sokszor hallottam, hogy a legrosszabbakat mondja rólam, egyebek között azt, hogy én vagyok az ország legnagyobb gondja már 12 éve” – jegyezte meg az államfő, akinek a jövő év elején jár le megbízatási időszaka. Prágában egyébként bejelentették, miután az államfő visszatér olaszországi és máltai látogatásáról nemsokára létrejön az új Havel–Klaus találkozó.

A prágai sajtó szerint várható, hogy a Klaus–Havel konfliktus az egész idei évre jellemző lesz. A választások után ugyanis Havelnek, mint államfőnek a joga megbízást adni az új kormány felállítására. Bár Klausék pillanatnyilag a választások nagy esélyesei, várható, hogy sem nekik, sem a nagy riválisnak, a Cseh Szociáldemokrata Pártnak, nem sikerül olyan eredményt elérni, hogy egyedül alakíthasson kormányt. ĺgy koalíciós tárgyalások lesznek szükségesek, amelyek aztán lehetőséget nyújtanak Havelnek a folyamatba való aktív beavatkozásra.

A politológusok szerint a Havel elleni fokozott támadások valóban a közelgő választásokkal hozhatók összefüggésbe. Az államfő ugyanis ebben az esetben könnyű célpont, mert nehezen tud visszavágni, s így a politikusok, pártok előszeretettel bírálgatják. Arról már megoszlanak a vélemények, hogy Havelnek válaszolnia kellene-e a támadásokra vagy sem. Általános a vélemény, hogy ezek a személyes konfliktusok nem vetnek jó fényt Csehországra, s főleg külföldön rontják az országról kialakult jó képet. Azt sem szabad elfeledni, hogy fokozatosan, főleg a választások után, a politikai harc az őszi helyhatósági, részleges szenátusi majd pedig az elnökválasztásra fog irányulni. A helyzet logikájából következik, hogy Havel elnöki munkássága mérlegre tétetik, s a pártok politikusok pedig az elnök ellenében fogják próbálni bizonyítani saját igazukat.

Más politikusok és pártok eddig leginkább Havel kegyelmi rendeleteit bírálták. Havel legélesebb kritikusai azonban a kommunisták, akik a szudétanémetek II. világháború utáni brutális kitelepítését bíráló magatartása miatt egyenesen hazaárulónak tartják az államfőt. A Klausszal szembeni leggyakoribb kritika az, hogy pöffeszkedő, arrogáns és nem igen toleráns mások elképzeléseivel szemben. Mind-ezek ellenére nem kizárt, hogy az államfői bársonyszékben tán éppen Klaus fogja felváltani Havelt.

Prága, 2002. április