Vélemény
Szent Vencel - Képarchívum

Szent Vencel, hová tűntél?

Kollai István

2018. január 19. 19:53

Csehország 1936-ban adott Kassának egy Szent Vencel-szobrot. Aminek aztán nyoma veszett. Nagyjából így kallódott el a csehszlovák állameszme Szlovákiában.

Csehszlovákia létrejöttekor az új állam alapítói komolyan próbálkoztak a közös történelem megalkotásával. Már Trianon előtt sokan hitet tettek a cseh–szlovák sorsközösség mellett, például Eduard Beneš 1916-os Monarchia-ellenes könyve a magyar és német elnyomással szembeni közös szláv ellenállásban látja a két nemzet közös történelmének lényegét. A csehszlovák állam létrejötte után pedig a tankönyvírók szerkesztették egybe a két nép történetét, ahol a nagymorva korszak után helyet kaptak a cseh királyok évszázadai, vagy a mai Szlovákia területét is érintő huszita háborúk.

A közös múlt építésének jegyében kapott Kassa Szent Vencel-szobrot Csehországból, ahol Vencelben a cseh állam megalapítóját tisztelik ma is. Eszerint a szent életű uralkodó lett volna az új csehszlovák államiságnak is az atyja, ezért járt neki a megtisztelő hely Kassán. Mégsem állt itt sokáig: az 1938-as visszacsatoláskor átmenekítették Eperjesre, ahol végül a háborúban nyoma veszett. Feltehetőleg a világháborús frontátvonulásban semmisült meg, de pontos információ nincs a sorsáról, legalábbis Kassa város hivatalos honlapja és helytörténészek állítása szerint.

A szobor története így valahol meglehetősen szimbolikusra sikeredett, és sok mindent visszaad abból, ahogy a szlovákok a csehszlovák államiság eszmeiségéhez hozzáálltak: hanyagul és kedvetlenül. Nyilván nem volt ellenükre Trianon után a közös állam gondolata, az, hogy egy légtérbe kerültek a fejlett cseh földekkel; és kezdetben különösen a szlovák elit tartotta fontosnak, hogy a cseh középosztály szlovákiai megjelenése elősegítse a szláv dominancia érvényesülését a városokban és a közintézményekben. Ez azonban inkább volt egy haszonelvű viszonyulás, mintsem valami lelkesedés, és a cseh jelenlét végül inkább frusztrálólag hatott a szlovákokra, ami a csehellenes Tiso-féle állam működésében csúcsosodott ki.

2018. január 19. 20:01

1918, 1938, 1948 - „Nyolcas évek” magyar szemmel

A cseh jelenléttel nemcsak a való életben, hanem a tankönyvek oldalain sem tudott mit kezdeni a szlovákság. Talán mert óhatatlanul áradt ebből valami kultúrfölény: a történelemkönyvekből sikerült kiutálni, kiűzni a magyar királyokat, helyüket viszont a cseh uralkodók vették át. A történelmi eseménysorok tagolása nem a Magyar Királyság kronológiájának logikáját követte, hanem a cseh eseményekét. (Így íródtak a „Szlovákia a fehérhegyi csata után” típusú fejezetek.) Egy olyan történetmesélés kerekedett így, amiért az átlag szlovák nem tudott különösebben lelkesedni. Mindezt jól jelképezi a cseh államalapító uralkodó szobrának szerencsétlen eltűnése. Egyébként Kassa 1979-ben kapott még egy szobrot, akkor már csak Vencel legendás, Ardo nevű lováról; de annak a sorsa is felemásra sikeredett. Jóideig előkelő helyen állt, de a szobrot birtokló egyetem végül visszavette a várostól, és az egyetem zártabb terében állíttatta fel. Így távozott el Kassáról másodszor is Szent Vencel szellemisége.

A sokat vándorló szobrok is mutatják, hogy bár voltak próbálkozások a történelem elcsehesítésére, a Szent Vencel-kultusz meghonosítására vagy a huszita korszak piedesztálra emelésére, végül ezekhez meglehetősen meddőnek bizonyult a szlovák talaj.

Önnek ajánljuk