Szélsőségesen korrupt állapotok

Hasonlóképpen nem meglepő Robert Fico reakciója a jelentésre, azt emelte ki, hogy a Radičová-kormányhoz képest fejlődött az ország. Nem meglepő, de annál felháborítóbb.

Ha tízévnyi kormányzás után – amelyet két évre szakított meg a Radičová-kormány – valaki képes az elődjére hivatkozni, nagy bajban lehet. Márpedig tudjuk, hogy a korrupcióellenes harc terén (sic!) Fico nagy bajban van. Igen, van egy példaértékű offshore-törvényünk, s papíron az úgynevezett whistle-blowereket (a korrupciót bejelentő polgárokat) is védi a törvény. Mindnyájan látjuk azonban, mi a gyakorlat. Amikor a múlt év végén Zuzana Hlávková rámutatott a külügy fura praktikáira, nemhogy védelmet nem kapott a kormány részéről, hanem egyenesen támadások érték, ahogyan az ügyről beszámoló médiákat is. S mi sem mutatja jobban az állam valódi szándékait a korrupcióellenes harc terén, mint a Bašternák-ügyben hozott újabb és újabb hatósági döntések, például arról, hogy nem kell kivizsgálni a Kaliňák és Bašternák közti különös üzleti tranzakciót.

Szóval, ebből a szemszögből nézve valóban jó Szlovákia helyezése. Ha azonban feljebb tekintünk a listán, azt látjuk, hogy a V4-ek közül csak Magyarországot tudtuk megelőzni (bár az anyaországi illiberális demokratákat ez nyilván különösebben nem aggasztja), de mondjuk a szintén posztkommunista Észtország, Lengyelország vagy Szlovénia már nagyságrendekkel lehagyott minket. Magyarán, megy a dolog a volt osztblokkban is, csak akarni kell. Ha azonban azt mondja a miniszterelnök, ez a helyezés jobb, mint a Radičová-kabinet idején – ami, mellesleg, két évig tartott – azzal azt is jelzi, jó ez így, ahogy van.

Tanulságként pedig álljon itt az eredeti Transparency jelentés egyik következtetése, éspedig az, hogy az idei eredmények a korrupció és a társadalmi egyenlőtlenségek közötti összefüggésre mutatnak rá. És társadalmi egyenlőtlenségek egyenlő társadalmi feszültség, egyenlő szélsőségek erősödése, egyenlő... A végét még nem látjuk. S ne is jussunk el odáig, hogy meg kelljen látnunk.