Szaddám Huszein szelleme ma is kísért

Amikor az iraki diktátort 2006. december 30-án felakasztották, George W. Bush akkori amerikai elnök és az amerikai közvélemény már tisztában volt azzal, hogy a több mint 3000 amerikai katona halálát okozó iraki háború nem hozta meg a várt eredményeket.

A kivégzés nem vet véget az iraki erőszaknak - ismerte be az amerikai elnök, aki figyelmeztetett, hogy "nehéz döntések és áldozatok kellenek a fiatal iraki demokrácia" megerősítéséhez.

Demokrácia helyett Iszlám Állam

Tíz évvel később azonban az Egyesült Államok még mindig nem érte el a célját. Az amerikai kormányzat által megálmodott "fiatal iraki demokráciának" nem sikerül felszámolnia a szunniták és síiták közötti erőszakot.

A szunnita kisebbségnek a síita többségű kormánnyal szembeni dühe hozzájárult az Iszlám Állam nevű terrorszervezet megjelenéséhez, a szervezet középvezetőinek egy része egykor Szaddám Huszein hadseregében szolgált.

Több mint 5000 amerikai katonai állomásozik jelenleg is Irakban, támogatásuk elengedhetetlen az iraki hadsereg számára, amely nem képes egyedül megvívni a háborút a dzsihadistákkal.

A beavatkozást hajdan támogató amerikai társadalomban továbbra is fájdalmasak a sebek. Az iraki káosz emléke súlyosan nehezedett George W. Bush hivatali utódjára, Barack Obamára, aki úgy döntött, hogy Szíriában nem avatkozik be katonailag Bassár el-Aszad szíriai elnök ellen.

Győztes választási kampányában Donald Trump megválasztott amerikai elnök megígérte, hogy az Egyesült Államokat soha többé nem viszi "rendszerváltó" vagy "nemzetépítő" műveletekbe. Azt is kijelentette, hogy a vetélytársától, Hillary Clintontól eltérően ő nem támogatta a 2003-ban indult iraki beavatkozást, holott annak idején egy nyilvános nyilatkozatában pont az ellenkezőjét mondta.

Az amerikai eliten belül folytatódik az önvizsgálat a kudarc okainak feltárására.

Szaddám Huszein kihallgatása

John Nixon, a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) első elemzője, aki 2003. decemberi elfogása után kihallgatta Szaddám Huszeint, csütörtökön könyvet jelentetett meg Debriefing the President: The Interrogation of Saddam Hussein (Jelentés az elnöknek: Szaddám Huszein kihallgatása) címmel, amelyben azt állítja, hogy a CIA és az amerikai kormányzat az iraki diktátorról alkotott hamis elképzelés foglya volt.

Hatalma utolsó éveiben Szaddám Huszein korántsem volt mindenható vezető, egyáltalán nem volt ura annak, ami az országában történt - állítja John Nixon.

"Nem törődött azzal, amit a kormánya tett, nem volt valódi terve Irak védelmére, és nem fogta fel, mennyire súlyos az érkező vihar", amely végül elsöpörte hatalmát - mondta az elemző. Nixon szerint az amerikai kormányzat és a CIA eltökélten hitte, hogy "a Baász-párti rezsim lefejezése békés országgá változtatja Irakot.

George W. Bush sosem fogadja el, hogy nem volt igaza - mondta John Nixon, aki 2007-ben az Ovális irodában próbálta megmagyarázni az elnöknek, hogy az általa kihallgatott Szaddám Huszein inkább naiv és önironikus volt, de Bush minderre türelmetlenül reagált, és csak akkor nyugodott meg, amikor az elemző "arrogáns" és "szadista" személyiségről kezdett beszélni. "Az elnök csak azt hallgatta meg, amit hallani akart" - vélte Nixon.

Az elemző szerint Amerikának mindenesetre - ellentétben azzal, amit hitt - nem állt érdekében az iraki diktátor eltávolítása.

"Annak ellenére, hogy megállapítottam, Szaddám Huszein tökéletesen visszataszító ember volt, a kihallgatások alapján akaratlanul is tiszteltem őt, amiért sikerült ennyi időn át fenntartania az iraki nemzet egységét" - véli ma John Nixon.

"Nem valószínű, hogy egy olyan csoport, mint az Iszlám Állam, ilyen sikert képes lett volna elérni az ő megtorló rendszere alatt" - tette hozzá.