Szabadkereskedelem a lángoló esőerdő füstjében

A Brazíliát, Argentínát, Uruguayt és Paraguayt magába foglaló latin-amerikai csoporttal az unió már húsz éve folytat szabadkereskedelmi tárgyalásokat, és többszöri elakadás után végre sikerült tető alá hozni az egyezményt.

Kereskedelmi konfliktusokkal teli világunkban minden szabadkereskedelmi egyezmény sikernek számít, de gyorsan kiderült, hogy nem mindenki feltétlen híve a megegyezésnek. Pedig papíron az EU és a Mercosur által aláírt egyezmény jól mutat. A két csoportnak összesen 780 millió lakosa van, akik a világ össztermékének mintegy negyedét hozzák létre. Az egyezmény célja, hogy a résztvevő országok között fokozatosan eltűnjenek a védővámok és más korlátozó intézkedések. Az európai vállalatok szabad utat kapnának a nagy gazdasági potenciállal rendelkező Mercosur-országok piacaira, mintegy 4 milliárd eurónyi vámköltséget megtakarítva. Európa számára pedig elsődlegesen az ipari termékek piaca fontos, fő versenyelőnyünk éppen ezen a téren mutatkozik meg. Nem véletlen, hogy az európai autóipar a szabadkereskedelmi egyezmény egyik legnagyobb támogatója, hiszen az autógyártók profitálnának belőle a legtöbbet. A Mercosur-országok cserébe kedvezőbb feltételekkel juthatnak be az EU mezőgazdasági termékpiacára, amely a világon a legvédettebbek közé tartozik.

Az egyezmény szerint a mezőgazdasági termékek mintegy 90 százaléka fokozatosan vámmentessé válik, és a többi termék is kedvezőbb feltételekkel jutna be az unióba.

Ez kulcsfontosságú a Mercosur-országok számára, Brazília és Argentína több mezőgazdasági termék vezető exportőre. 

A mezőgazdaság hosszútávon az EU egyik legérzékenyebb pontja, ami szinte minden szabadkereskedelmi egyezmény megkötésénél gondot jelent. Most sem volt ez másként, az európai mezőgazdászok a Mercosur-egyezményt is bírálták, és erősen kampányoltak ellene. Az egyezmény ugyan az európai exportőröknek is segít olyan termékek piacán, mint a csokoládé, a bor vagy a szeszes italok, de a kisebb termelők joggal tartanak a latin-amerikai versenytársaktól. Az Európai Bizottság elemzése szerint viszont az egyezmény nem veszélyezteti az európai mezőgazdászokat, de erről nincs mindenki meggyőződve. Az EU–Mercosur-egyezmény ellen kampányoltak a környezetvédők is, akik felhívták a figyelmet a latin-amerikai mezőgazdasági termelés fenntarthatósági problémáira. Ez főleg Brazília problémája, ahol az esőerdők áldozatul esnek a modern mezőgazdasági termelésnek.

Ennek a problémának a nyáron lángba boruló brazil esőerdők adtak nyomatékot, az erdőtüzek száma ugyanis évtizedes tetőpontra emelkedett. Az erdőtüzek nagy része miatt éppen a mezőgazdasági termelők a felelősek, akik a felégetéssel akarnak új termőterületeket kialakítani.

A lángoló esőerdőkről készült drámai képsorok megtették a hatásukat, és több EU-tagország ijelezte, hogy az erdőtüzek miatt blokkolni fogja a szabadkereskedelmi egyezményt. A legkritikusabb hangnemet Emmanuel Macron francia elnök ütötte meg, aki parázs vitába keveredett Jair Bolsonaro brazil államfővel.

A bíráló országokhoz gyorsan csatlakozott Szlovákia is, a földművelési tárca rendkívül kritikus hangvételű közleményt adott ki a szabadkereskedelmi egyezménnyel kapcsolatban, amelyben kilátásba helyezte annak blokkolását.

Hogy ebben az álláspontban mekkora szerepet játszik a lángoló esőerdők védelme, és mekkorát a szlovák mezőgazdasági termelőké, az vitatható.

A tény azonban az, hogy Szlovákia ezzel egy egyre növekvő csoporthoz csatlakozott, melynek lesz reális ereje, hogy blokkolja a megállapodást. Hogy erre valóban sor kerül-e, azt ma még nem tudhatjuk, de jól látható, hogy a globális klímaváltozás problémája egyre nagyobb szerepet játszik a nemzetközi kapcsolatokban is.