Sulíknak (is) meg kell buknia

Szegény, szegény Peter Pellegrini kormányfői munkája pedig másból sem áll, mint hogy ujjaival tömködje be a lékeket a koalíció süllyedő hajóján. Egyszer viszont már nem marad szabad ujja. A felmérések szerint a különbség a Smer és a legerősebb ellenzéki párt, az SaS között néhány százaléknyira olvadt, miközben Robert Fico az ország egyik legnépszerűtlenebb politikusává vált. Fel kell készülnünk rá, hogy az ország legnagyobb pártjának vezérét hamarosan nem Ficónak, hanem Richard Sulíknak fogják hívni. Az SaS–OĽaNO–KDH–Sme rodina-koalíció jelenleg reális alternatíva (esetleg még az MKP-val vagy a Híddal megspékelve) – egy másik kérdés, vajon mennyivel lenne jobb a jelenleginél. A Trend magazin a napokban videóinterjút készített Richard Sulíkkal, elsősorban külpolitikai kérdésekről faggatva őt. Sulík populista, népámító szólamai alig maradtak el attól, amit Ficótól megszokhattunk az elmúlt években, talán csak az agresszivitás terén van még némi lemaradása. A „liberális” Sulík fő üzenete még mindig a migránsokkal való riogatás és kultúránk féltése az idegenektől, ebben saját bevallása szerint Orbán Viktor nagy csodálója. Helyben vagyunk! Gazdasági és közjogi kérdésekben ugyan a Sulík-éra változást hozhat, a politikai kultúra terén aligha: Sulík idegenellenes retorikája mellé oda kell még tennünk Matovič kiszámíthatatlanságát, Kollár kétes üzleti kapcsolatait és Hlina magyarallergiáját. Az eredmény nem túl szívderítő: a tisztességes Szlovákiáért tüntetők aligha ezt akarják. Viszont jelenleg egyedül ez a kiút látszik a Smer jelentette kínlódásból, amely a korrupció és az államilag tűrt-támogatott bűnözés egyre mélyebb és mélyebb bugyraiba vezet. Alighanem át kell esnünk egy Sulík-féle megpróbáltatáson, hogy beérhessen az a megújulási folyamat, amely a Kuciak-gyilkosság után vette kezdetét. A politikai paletta nem alakul át egyik napról a másikra, azt hiába várjuk, hogy Sulíkék helyett a következő választásokra felbukkan egy másik épkézláb vezető erő. Arra sem kell viszont számítani, hogy Sulíkék majd bebetonozzák a hatalmukat legalább annyi időre, mint Fico: ahhoz ők túl szertelenek, széttartóak és megbízhatatlanok. Amíg ellenzékből kell ostorozniuk a kormányt, nincsenek veszélyben, háborítatlanul erősödhetnek, de egy elbaltázott kormányzás hipp-hopp elsodorhatja őket. Így indulhat el a valós politikai megújulás: jelenleg még nem sokat tudunk az irányáról, és nem várjuk, hogy ideális állapotokat hoz, de legalább megteremti a lehetőséget a pozitív elmozduláshoz. Az erősödő civil szektor, az egyre kritikusabb sajtó, az öntudatára ébredő középosztály lehet ennek az elmozdulásnak a stabil támasza.