Srí Lanka után

Először talán legyintett az európai olvasó: Srí Lanka messze van. Tényleg olyan messze lenne? Milyen hatása van ránk egy ilyen robbantássorozatnak?

Több jel arra mutat, hogy ez nem egy helyi szervezet műve volt. Nehéz megválaszolni, ki és miért dönt úgy, hogy a több mint húszmillió lakosú sziget két legkisebb vallási csoportját egymás ellen uszítja. Hiszen a muszlim elkövetők keresztény célpontokat támadtak, szimbolikus időpontban, húsvétkor. Viszont a korábbi Srí Lanka-i polgárháború, amely 100 ezer áldozatot követelt, nem köztük zajlott, hanem a tamilok és szingalézek etnikai-nyelvi csoportjai között. A kis radikális muszlim csoportok főleg a Buddha-szobrokon élték ki indulataikat, eddig alig volt keresztények elleni nagyobb atrocitás a részükről.

A lokális terrorizmus lokális forrásokból szokott táplálkozni. Most az a legvalószínűbb, hogy helyieket sikerült külső hatások által radikalizálni. Az ottani kisebb terrorszervezetek nem így és nem most követtek volna el merényletet, viszont egy hosszú évekig polgárháború sújtotta országban a radikalizáció szinte garantáltan eredményes. Öngyilkos merénylőt kiképezni már nem annyira nehéz, ha sikerült kiszemelni és kiemelni a családjából. A rekrutáció a döntő pillanat, és ebben kétségtelenül nagy tapasztalattal rendelkeznek a különböző fundamentalista terrorszervezetek a Közel-Keleten és Afrikában. Ezt tudták hasznosítani Srí Lankán is. 

Ez pedig már rólunk is szól. A terrorizmus korábban konkrét célokat követett: baszk függetlenség, észak-ír szeparatizmus, korzikai autonómia és a többi. Vagy ideológiai alapjai voltak, amikor az anarchisták vetették be a rend szimbólumai ellen.

A muszlim fundamentalisták terrorja két szintű: a szervezői profi terroristák, és a cél másodlagos, az elsődleges maga a terror, a terror kedvéért. 

A másodlagos szint az elkövetők szintje, akiket megtévesztenek azért, hogy életüket adják egy álságos ügyért. Régebben ez nem vált ennyire szét. A globalizáció viszont a terrorizmust is elérte, ennek véres példája a Srí Lanka-i támadás. Hatékony és brutális, egy eddig alig létező törésvonal mentén. Az Iszlám Állam ugyan magának követeli a merényletet, de ne feledjük, mindig ezt teszi, holott például Los Angelesben is kiderült, hogy a magányos elkövető nem az ő emberük volt. A globalizált és sejtszerű terrorszervezet laza intézmény: az Iszlám Államhoz többtucatnyi hűséges, lokális csoport tartozik, különböző célokkal, de egymástól tanulnak és szükség esetén egymást segítik, az embereiket egymás közt utaztatva. Ezen csak tovább rontott, hogy az elmúlt hónapokban felszámolták az Iszlám Állam szíriai állásait, és a terroristák szétspricceltek a világba. De a céljuk közös maradt, a szervezetük életben tartása.

Ez azt jelenti, hogy az ilyen típusú merényletek az identitáspolitika korában évtizedekig velünk maradnak. És nem a helyi problémák megoldása lesz a tartós válasz.