Sorozatainkról

Forró faleveleket hordott a szél, amikor Bandika és Ervin kérdést szegezett a pincérnőnek: nem lehetne-e kinyitni az ablakot. De nem is falevelek voltak igazából, hanem vizes hódara, mely az erős szél miatt úgy sziszegett az ablakpárkányon, mint valami elszabadult, neveletlen novemberi levéláradat. Bandika, szokásához híven az egykori Osztrák–Magyar Monarchia viselt dolgairól kezdett beszélni. Ervin pedig hagyta, majd kifejtette: egyre inkább úgy érzi, hogy a monarchia utódállamaiban hova tovább, egyre több a közös. Példát is mondott: kicsit olybá tűnik neki, mintha bizonyos dolgok Szlovákiába még mindig Magyarország felől szivárognának befelé, némi fáziskéséssel. Bandika érdeklődéssel hallgatta, közben ballal becsukta az ablakot. Ervin még jobban bekúszott a jelenség bőre alá, és megemlítette utódállamiságunk, vagy ha úgy valakinek jobban tetszik, közép-európaiságunk néhány fontos alappillérét: a Szerencsekerék, a Dallas, továbbá a Mindent vagy semmit! című egykori tévéműsorokat, melyek térségünk lakóinak identitástudatát hasonló időben és intenzitással pallérozták a kilencvenes évek során. Annyicska különbséggel, hogy Szlovákiában egy-két év késéssel tűzték őket műsorra, vagyis a szlovákiai magyar, vagy ha úgy valakinek jobban tetszik, felvidéki televíziónézők már jól ismerték mindegyiket a pesti csatornákról, amikor elkezdte őket sugározni Pozsony. Így mondták akkor még, hogy mi van a Pozsony egyen? Tedd át a Pest kettőre, már megy a film! Időnként pedig kicsit föl is vidultak, vagy háborodtak, hogy miért lett Szamanta neve Pozsonyon Sue Ellen, a Dzsokié meg Dzséj Ár. Holott mindeközben egyébként az angol eredetiben is ezek a szereplők nevei, Dzsokivá meg a Szamantává csupán a magyar szinkronstúdió kimeríthetetlen kreativitásából kifolyólag hungarizálódtak. És a sorozat folytatódik, húzott elő egy feketére polírozott Peterson Bulldog gyökérpipát Ervin, hiszen most, hogy Szlovákiában mindenki a kormány(fő) viselt dolgairól, összeköttetéseiről és felelősségéről beszél, a kormányfő a Pozsonyon műsorra tűzi a sorozatot, melyet a pesti adók már oly olajozottan sugároznak egy ideje. Ez pedig nem más, mint a nagy So-So-So-Sorosozás. A történet, meg hát az összefüggés lényege Ervin szerint az, hogy van egy elsőre szimpatikus és kedélyes horgász, és hű társa, a kis zöld kukac, akik nagyon szeretnének halat fogni, de valahogy sosem jön össze nekik. Nagyjából azért, mert nem értenek a dolgukhoz, de ezt így sosem ismerik el, inkább trükközgetnek, és álproblémákkal szórakoztatják a tévénézőket.

Ervin annyira belemerült saját előadásába, hogy cigarettája a hamutálcán önerejéből végigégett. Bandika csak bámult, és mivel utálta az összefüggéseket (náluk jobban talán csak a kézilabdát), felemelt mutatóujjal közölte, hogy a meteorológusok szerdára ígérik a tavaszt.