Sopánka PT

Most viszont kénytelen vagyok kollektív sopánkodást kezdeményezni, mert nyelvhasználati kérdésekben egy ember nem megy semmire. Persze kicsit más a helyzet, ha az egyénnek, vagy egyének csoportjának hatalma van, és rendeletet hoz, és tilt, és szankcionál. Azért csak egy kicsit más, mert az emberek általában szófogadatlanok. Még arra sincs garancia, hogy a szófogadók nem gondolják-e közben pont az ellenkezőjét. A fejekbe nem lehet belelátni.De nem is kell. Vannak hatékonyabb befolyásolási módszerek. Untig elég hírbe hozni valamit vagy valakit. Párhuzamot húzni. Felcímkézni. Az emberek szívesen kiszolgálják magukat. Húsz évvel ezelőtt például csak margarint ettem, észre se vettem, mikor lettem vajpárti. Mikor álltam át? Fogalmam sincs, viszont a számba nem venném a margarinos kenyeret.Amikor az emberi gondolkodás válik kampánytermékké, még nehezebb tetten érni a változást. Margarinevő koromban még nyugodtan kimondhattam olyan szavakat, hogy … (öncenzúra). Most pedig már példának se hozom fel, mert félrevinné a mondandómat. Magyarázkodnom kellene, hogy azt értem rajta, ami az értelmező szótárak legutolsó kiadásában áll, de azóta szétcsámcsogta számos csuszaleső. Inkább kerülöm őket. És nem csak én. Számos fontos magyar szó szorult ki a közbeszédből. Közhasznú kifejezések. Hiányuk azért is érezhető annyira, mert szlovák megfelelőik továbbra is a korábbi jelentésükben használatosak. Fordítói szőrszálhasogatásnak tűnhet, de az „občan” már bizonyos kontextusokban lefordíthatatlan szójáték. Okiratban még hozza a papírformát, ott állampolgár, punktum.No, de hogyan fordítsam negatív konnotáció nélkül azt, hogy „občianska spoločnosť”? Ennyi álcivilezés után? Vagy inkább írjak hozzá lábjegyzetet? „Ez a beszéléstermék nyomokban külföldről származó jelentéseket is tartalmaz, fogyasztása előtt konzultáljon kedvenc (be)etetőjével.”Pedig nem kellene veszni hagyni olyan színtereket, amelyek védelméhez nincs szükségünk hatalomra, sőt polgári engedetlenségre sem. Untig elég beszélni. És közben egy olyan nyelvet működtetni, amilyen világban élni szeretnénk.Hizsnyai Tóth Ildikó