Šimko tétovaságának ára

Számíthatunk rá, hogy a Szabad Fórum (SF) alakuló közgyűlését követően egészen képtelen magyarázatok is forgalomba kerülnek Ivan Šimko Zuzana Martinákovával szembeni alulmaradásának okairól. Aligha járok messze az igazságtól, ha az úgyszólván döntetlent azzal magyarázom, amit jelölésének okáról Martináková mondott: a küldöttek közül nagyon sokan felszólítottak, jelöltessem magam.

Ismerjük a hazai politika „technológiáját”. Kis tehetségű, de nagy ambíciójú politikusok tíz esetből kilenc és félben arra hivatkoznak, hogy megméretésre alulról jövő kezdeményezésre határozták el magukat. Széles e hazában Martináková az egyetlen politikus, akinek ezt el is hiszem. Aligha ambicionálta az elnökké válást. Viszont nagyon valószínű, hogy Martináková küldöttek általi ösztönzése valódi igényeket fejez ki. Meg merem kockáztatni, hogy Šimko pártalapítóként való működésének kritikáját tükrözi. Ha úgy tetszik, a politikai „se hús, se hal” szerepben való tépelődés bírálatát.

A koalíciós partnerek többsége úgyszólván agitálta az SF alapítóját, a stabilitás és igényei kielégítése érdekében terjessze elő miniszteri posztok iránti igényét. Bölcs döntés volt, hogy Šimko erre határozott nemmel válaszolt. Dzurinda alig várta, hogy a szakadárok előterjesszék bársonyszék iránti igényüket. Nyomban rájuk zúdult volna a vád, hogy kielégítetlen ambíciótól vezérelve távoztak az SDKÚ-ból. A választópolgárok torkig vannak a politikai osztály tagjainak szerénytelenségével, így a hatalomba való visszatérés puszta lehetőségének elfogadása az SF teljes hitelvesztését eredményezte volna.

Šimkónak a miniszteri pozíciók visszautasítását követő politikai magatartása azonban már a félig-meddig állapotos leányzó helyzetéhez hasonlítható. Ilyen állapot csak a hírnév elrontásához járul hozzá. A Dzurinda-kormány népszerűsége teljesen odalett, és ez alig több mint egy év alatt következett be. ĺgy nem kétséges, hogy a választópolgár mit gondol arról a politikusról, aki naponta kinyilvánítja, talán megbuktatom az ilyen kormányt, talán megmentem.

Ennek (is) a következménye, hogy noha az SDKÚ néha már alulról szagolja a parlamentbe jutási küszöböt, az SF azonban enyhén szólva nem tarol. A Dzurindából kiábrándultak más irányokba széledtek el, és ez kétségkívül a pártalapító határozatlanságának a következménye. Tudjuk, az SF támogatói nem a legképzetlenebb rétegekből kerülnek ki. A közgyűlési küldöttek a Dzurindából kiábrándultak elitjét alkotják, ismerik a „terepen” uralkodó hangulatot. Valószínű, hogy ez a hangulat is hozzájárult Martináková elnökké választásához. Szeretném hinni, hogy a szlovákiai politizálás emberszabásúvá tételében is elmozdulást jelent, ami az SF alakuló közgyűlésén történt. Ebben a politikai csoportosulásban, úgy tűnik, a „káder-előkészítést” nem úgy értelmezik, ahogy több pártban még mindig.