Siker után: marad az állóvíz?

Az összegzéskor kiderül, hogy a papírforma szerinti eredmények születtek. Figyelembe kell venni, hogy a regionális választási rendszer többségi, vagyis a győztes az egyes régiókban „mindent vitt”, ezért alakult ki egyes régiókban HZDS-, másokban pedig MKP-fölény. A parlamenti választási rendszer azonban kombinált, így nem várható az ellenzék ilyen mértékű győzelme.

A nagy vesztes a Malíková vezette Szlovák Nemzeti Párt (SNS), országosan mindössze egy mandátumot szerezve. Az igazi veszteség azonban nem számszerű, hanem az a tény, hogy az SNS senkivel sem tudott koalíciót kötni a választások előtt. Ennek alapján valószínűsíthető, hogy ez így lesz a parlamenti választások után is; elérhetőnek tűnik a szlovák nacionalista politika szélsőséges hajtásának elszigetelése.

A regionális választások eredményei miatt nagy gondban van a baloldal. Csak koalíciós mandátumokhoz sikerült jutnia, azaz megtörni látszik az SDĽ erős regionális bázisainak imázsát. Nagy pofon ez Koncoš pártelnök számára is, hiszen népszerűsége éppen a regiókban volt számottevő. Várható, hogy a regiók megerősítését fogja szorgalmazni, így látva hozzá az SDĽ népszerűsítéséhez. A KDH szintén a választások nyertesei közé tartozik 36 mandátum megszerzésével, végérvényesen bizonyítva létjogosultságát a szlovák politikai palettán.

A pozsonyi és kassai koalíció sikere hatással lehet a következő választási koalíció összetételére is. Pozsonyban és Kassán a szlovák választókat nem riasztotta el az MKP „betársulása”. A jobboldal számára azonban intő jel lehet, hogy bár Pozsonyban elsőprő győzelmet aratott, a ország többi részén azonban vereséget szenvedtek a jelöltjei.

A legsúlyosabb probléma a katasztrofálisan alacsony részvétel. Elsősorban a fiatalok távolmaradása figyelmeztetés az összes párt, így az MKP számára is. Sovány vigasz, hogy a magyarok lakta járásokban volt a legnagyobb a szavazókedv, hiszen a legmagasabb értéket adó Komáromi járásban is csak a lakosság 38 százaléka járult az urnákhoz.

A magyar párt mindenképpen győzelemként ünnepelheti a megyei választásokon való szereplést, hiszen a 84 megyei parlamenti képviselő bejutása jobb eredmény, mint amire a párt számított. Az ünneplés mellett azonban jusson hely az eredmények elemzésének is, mert félő, hogy a választási siker miatt újra szőnyeg alá söprik azokat a problémákat, amelyek megoldását az MKP már hosszú ideje halasztgatja.

Ami a részeredményeket illeti, nagy sikerként könyvelhető el a besztercebányai, nyitrai és kassai regionális parlament összetétele. Ugyancsak figyelemre méltó hír, hogy hét járásból csak magyar jelölt jutott a regionális parlamentbe. A nagyszombatiban azonban az MKP semmit sem fog tudni elérni a HZDS 60 százalékos tömbje miatt. Éppen a Dunaszerdahelyi járásban volt a leginkább szembetűnő a jelöltek többségének nem éppen választócsalogató múltja, illetve tevékenysége. A sajtóban megjelenő hirdetéseket leszámítva szinte semmilyen kampány nem folyt a járásban, és a polgárok alapvető informáltságával is baj volt. Még mindig sok volt a nem meggyőző jelölt, s ez ismételten felveti az MKP-ban már régóta húzódó (politikai) generációváltás kérdését, valamint a fiatalok bevonásának szükségességét közösségünk politikai életébe. A párt kilencezer tagja és a felvidéki magyar közösség 520 ezres tömbje között olyan szakmai, politikai és – ha úgy tetszik – ideológiai különbség feszül, amely egyre inkább a felszínre tör. Az MKP helyi (járási) szinten egyszerűen nem használja fel kellően a szlovákiai magyarság humán erőforrását. Ez a konfliktus észlelhető a politikusok és szakmai értelmiségiek párbeszédkísérleteikor is. A siker nyugtázása mellett meg kell állapítani, hogy a regionális választások során az MKP kiváló alkalmat szalasztott el új, friss emberek, fiatalok nagyobb számban történő kipróbálására és kinevelésére – ezt a „vérfrissítő” módszert szerte a világon a politikai pártok tervszerűen alkalmazzák. Fiatalok vagy párton kívüli szakemberek minden bizonnyal meggyőzőbbé tehették volna az MKP választási programját. Figyelembe kell venni, hogy az MKP monopolhelyzetben van a szlovákiai magyarság körében, így aki MKP-listára kerül, eséllyel indul a választásokon. Ezért méginkább erkölcsi és szakmai kötelessége a pártnak szavatolni, hogy a jelöltek egyike-másika láttán az embernek ne összeszorított foggal kelljen karikáznia, kizárólag a magyarság érdekében. Az MKP vezetősége demokratikus módon a járási elnökségekre hagyta a jelöltisták összeállítását. A jó szándékot azonban egyes régiókban (ilyen a Dunaszerdahelyi járás) nem sikerült helyi tettekre váltani. Mivel a párt alulról építkezése egyes járásokban fikció, helyi érdekcsoportok hosszú évek óta uralják a párt helyi döntéshozatalát és ezzel együtt minden pozíciót. A helyi lobbikban járatlan, tenniakaró, függetlenül gondolkodó fiatalnak ebben a struktúrában nincs helye, sokkal inkább a párt helyi főnökeit gerinctelenül és már hosszú ideje kiszolgáló pártembereknek. Kérdés az, hogyan tudják a közösség érdekeit védeni azok, akik ezeket eddig a parlamentben vagy a helyi önkormányzatokban is saját egyéni érdekük alá rendelték. A magyar sikereknek örülve nem ártana még a parlamenti választások előtt felkavarni kissé a helyi struktúrák állóvizét. Emiatt fiatalságom tiszteletlenségével, de aggódással szeretném Kvarda József MKP-alelnök, polgármester, Csemadok-elnök, megyeielnök-jelölt figyelmébe ajánlani az István, a király című rockopera egy sorát: „Oly távol vagy tőlem.”